Közel öt évszázada Debrecenben is megjelentek a hitújítást valló papok, de a reformáció itteni kiteljesedéséig, 1552-ig még a ferencesek és az új tanokat hirdetők felváltva prédikáltak a mai Nagytemplom helyén volt Szent András templomban.
Az 1530-as években – a hagyomány szerint – Bálint pap volt az első, aki Luther Márton híveként lett debreceni prédikátor. Az őt váltó Dévai Bíró Mátyás is még evangélikus volt. Utóbbit egyenesen „magyar Luther”-ként emlegették.
A debreceni evangélikusok
A 16. század második felében fokozatosan kálvinistává lett városban egészen a 18. század végéig nem adnak hírt magukról az evangélikusok. Közel két és fél évszázad eltelt, amikor 1796. december 11-én ismét evangélikus istentisztelet volt Debrecenben, amelyen Tokajból érkezett lelkész, Budaeus György prédikált Thürring Lipótné házánál.
A városi népességben magát evangélikusnak vagy ágostainak valló, nagyjából 200 fős közösség 1810-ben a „Miklós utca sarkán” vett bérbe egy helyiséget imaterem céljára, ahol a szertartást, állandó lelkész híján a hívek maguk végezték. 1821-ig évente csupán egy-két alkalommal Tokajból, Nyíregyházáról, Nagyváradról érkezett vendéglelkészek prédikáltak itt a gyülekezetnek. 1849-ben, a szabadságharc végzetes debreceni csatáját követően a győztes cári és császári csapatok kirabolták az imatermet, és a berendezését tönkretették.
A hontalanná lett evangélikusokat „a reformátusok gondozták” ekkoriban. Szervezett életükről nem tudni, de számukról a népszámlálások tudósítanak. 1869-ben a 46 ezer főt számláló Debrecenben 564 lakos vallotta magát ágostai evangélikusnak. Évtizedek múlva is szinte pontosan ugyanennyien voltak (565 fő), amikor a Református Kollégium oratóriumában 1882. november 12-én a debreceni gyülekezet anyaegyházközséggé alakult. Ekkortól kezdték az anyakönyv vezetését, és béreltek imateremmé alakítható helyiséget a Kossuth (akkor Cegléd) és a Sas utca sarkán.
„1883-ban Materny Lajos nyíregyházi okleveles lelkész kitartó szívóssággal fogott az egyházközség szervezéséhez.” A fejlődés látványos jeleként 1886-ban már orgonájuk is volt, amikor a Piac utca végére, szintén egy bérelt, de már nagyobb házba költöztek. Itt, a földszinten kezdte el a tanítást az iskola két tanítója. Fölöttük a ház emeletén az imaterem kapott helyet. A végleges otthon keresése ezzel nem ért véget: még ugyanabban az évben megtalálták és sikerült is megvásárolniuk a Miklós utca elején mai telküket templom, parókia és felekezeti iskola céljára.
A templomépítés
A Miklós utca 3. sz. alatti épületbe azonnal áttelepítették az elemi iskolát, ahol 1887-ben külső, „kényelmesebb oldallépcsőt” készítettek, és elkezdődött a többi létesítmény tervezgetése is. A nagy feladat, a templom megvalósítása érdekében 1888-ban alakult meg az egyház tagjaiból a templomépítő bizottság. Felkérték Szikszay Lajos helybeli építőmestert a tervek elkészítésére. A hivatalhoz benyújtott rajzok alapján Debrecen szabad királyi város tanácsa az 1889. május 6-án tartott ülésén adott építési engedélyt „az ágostai hitvallású evang: egyház kérvénye” alapján a templom felépítésére, és a meglévő épületben lakás kialakítására.
Az utcafronton álló templom elhelyezéséhez a város szabályozási élőírásának megfelelően a telek utcai vonalát ki kellett egyenesíteni. Az így a Miklós utcához csatolt földterületért 12 forint és 39 krajcárt fizetett az építtetőnek a városi pénztár. A templomépítés egyik fő támogatója özvegy Deme Mihályné volt, aki egymaga 500 forintot adott erre a célra. (Az összeg jelentőségét jól érzékelteti, ha tudjuk, csupán 100 forint hiányzott ahhoz, hogy a torony is felépüljön.) További forrást jelentett, hogy Materny Lajos lelkész „személyesen szervezte meg a Gusztáv Adolf Egyesület évekig tartó támogatását.”
Az anyagi lehetőségek miatt egyelőre torony nélkül épült templom kivitelezője is Szikszay Lajos építőmester volt. A Miklós utcával párhuzamos templomhajót az épület déli, utcai falába helyezett 5, félkör záródású ablak világítja meg. Az északi oldalra a sekrestye épült fel. A hosszúnak igazán nem mondható előkészítő munkálatokat rendkívül gyors megvalósítás követte.
A kivitelezés 1889 májusában kezdődött és négy hónappal később, augusztusban készen állt az épület. A templom 21 x 8,3 m külső, és 7,7 x 18,9 m belső mérettel épült fel. Az udvarból nyíló főbejárattal szemben, a templomhajó nyugati végéhez épült fel az oltár.
A „négy dór oszlopos klasszicista, timpanonnal záródó oltár közepére helyezték el Haranghy Jenő sötéttónusú oltárképét. A szájhagyomány szerint a művész az adományozó Nagy Józsefet festette az oltárképre (Jézus ként), és a két mellékalak, az angyalkák arca pedig Nagy József leányainak arcvonásait őrzik.”
A bejárat fölött Kiss Mór és felesége adományából tábla emlékeztet az építkezésre: „Isten dicsőségére emelte és helyezték el az Ág. Hitv. Egyház – 1889”. „A homlokzatra kidomborított latin kereszt nyert elhelyezést, e fölé, a homlokzat csúcsára Hannel Sámuel adományozott egy csillagot”, amelyet Kulcsár Mihály egyháztag aranyozott be.
A debreceni evangélikusok első templomát „1889. szeptember 1-jén Zelenka Pál főesperes és Farbakay József egyházkerületi főjegyző jelenlétében” szentelték fel.
1935-ben Fábián József debreceni építőmester munkájával tatarozták, és egységesítették a templom és az iskola Miklós utca felőli homlokzatát. 1944-ben, a szomszédos épületet ért bombatalálat miatt a szilánkok megrongálták az egyemeletes, ötszobás lelkészlak udvari falazatát, tetőzetét és a légnyomás 50%-ban elpusztította az üvegezést. A károkat az egyházközség hozta helyre. A hamarosan bekövetkező államosítások úgy érintették az egyházközséget, hogy az államé lett az iskolaépület, de a telek végül megmaradhatott az egyház tulajdonában.
Az egyházi élet szempontjából nem éppen kedvező irányú politikai változásokra jellemzően rohamosan csökkent a hitüket nyíltan felvállaló hívők száma. Amíg 1956-ban még 1850 fő, addig 1975-ben csupán 866 fő vallotta magát evangélikusnak a rohamosan növekvő népességű Debrecenben.
Az orgona
A templom építésekor a főbejárat fölötti karzatra Docekai József orgonaműves szerelte át a Piac utcai imateremből az orgonát. „1925-ben ezt a régi, többször áttelepített orgonát eladták a kölcsei gyülekezetnek”.
Helyén az 1925. november 8-án Geduly Henrik püspök által felszentelt két manuálos, pedálos új orgona került, amelyet a budapesti Rieger cégtől vásároltak meg. A hívek számára igen kedves hangszer az ezredfordulóra teljességgel javíthatatlanná vált.
A presbitérium 2003-ban döntötte el, hogy megtartják a régi orgonaszekrényt, és abba építtetik be az új orgonát. A nem könnyű építési feladatot Paulus Frigyes budaörsi orgonaépítő mester végezte el. A 14 regiszteres két manuálos korszerű mechanikus orgonát dr. Fabiny Tamás püspök szentelte fel 2008. január 13-án.
A torony és a harangok
A hívek a torony nélkül épült templom felszentelése után sem tettek le torony és harang megvalósításáról. Az adományok egyre gyűltek, de az első világháborút követő infláció „elvitte” a pénz értékét. A későbbiekben pedig az újabb világháború, Debrecen bombázása miatt kellett anyagi áldozatokat hozni. A sérülések helyreállítását követő államosítás, az egy telken lévő állami iskola és templom a hitéletre is nyomasztó hatást gyakorolt. Csupán kisebb-nagyobb felújításokra telhetett. Így pl. 1970-71-ben a dr. Nemes Géza tervei szerinti épületrenoválás, majd 1974-ben a belső festések történtek meg.
A régi álom, a torony megvalósítására először 1991-ben körvonalazódott valós lehetőség, amikor dr. Nemesné dr. Vass Erzsébet megalapította az Evangélikus Gyülekezet Harangszóért Alapítványt. „Az alapítvány és az adakozók áldozatvállalása nyomán” összegyűlt anyagiakra támaszkodva a gyülekezet elhatározta a templom kibővítését. A presbitérium elképzeléseit megvalósító Bagi Tibor építészmérnök tervei szerinti toronyépítést 1995 szeptemberében engedélyezte a hatóság. A templomhajóhoz udvar felől csatlakozó és annak tengelyéhez illesztett 5 x 4,15 m méretű, 22,75 m magasságú torony és benne a magyar világszabadalom, egy alumíniumharang felavatására 1997. szeptember 28-án került sor.
Az egyház birtokába visszaadott iskolával ismét egységes használatba került a teljes telek, így az ezredfordulót követő években fokozatosan el lehetett távolítani a főépületekhez ragasztott oda nem illő toldalékokat. Megvalósulhatott az iskola felújítása és a lelkészi épületen a tetőtér beépítése is. Az alapítvány és az adakozók további áldozatvállalása nyomán, 2014. január 26-án, az ökumenikus imahét záró eseményén ismét ünnepelhetett a debreceni evangélikus közösség.
A hitközösség megbízása alapján elkészült Gombos Miklós harangöntő mester 160 kilós bronzharangja. Az ünnepi istentiszteleten dr. Fabiny Tamás evangélikus püspök szentelte fel az új harangot, amely ezentúl az alumínium haranggal együtt hívogatja a hívőket a templom tornyából.
Papp József (Városközpont Magazin)