Temetni a legősibb emberi kötelességünk. Az egyház mindig is magáénak érezte a felelősséget, hogy az elhunyttól való búcsú a lehető legméltóbb legyen, és a gyászolók vigaszra találjanak. Gyülekezetünk tagjain kívül olyanok végső búcsúztatása is lehetséges – evangélikus rendtartás szerint -, akik ugyan nem voltak szoros értelemben egyháztagok, de a végső remény tekintetében úgy hitték, hogy a halál után nem a semmi és a teljes megsemmisülés várja őket. A búcsúztatásnak nincs előírt díja – tekintettel arra, hogy ez nem szolgáltatás, az adakozás a család belátására van bízva. A lelkésznek sokat segít, ha a gyászoló család összeállítja az elhunyt életútját, egy-két fényképet hoz az elhunytról, amennyiben a lelkész személyesen nem ismerte.
