Debreceni Evangélikus Csipkemúzeum

Medgyesiné Vághy Ida életműve
Kézimunkák és a csetneki magyar csipke újjászületése

 

A Debreceni Evangélikus Egyházközség altemplomában Medgyesiné Vághy Ida életműve – Kézimunkák és a csetneki magyar csipke újjászületése címmel Magyarország első állandó csetneki csipke kiállításának ad helyet két helyiségben.

Az egyik kiállító térben Medgyesi Károlyné Vághy Ida Aranycsipke-díjas csipkekészítő életműve van kiállítva, aki 1996-tól kutatta a Szontagh nővérek hagyatékát, a Csetneki Magyar Csipke történetét. Gyakorlott csipkekészítőként fejtette meg készítésük titkát, különleges technikáját, s mentette meg azt a feledéstől, ugyanakkor emléket állított a csetneki csipke alapítóinak: Szontagh Erzsébetnek és Arankának is. A lelkes tanítványokkal régi rajzok alapján készítették el a csipkéket.

A második helyiségben a csetneki csipkéről található történeti áttekintés, fényképek, oklevelek, eredeti csipke alkotások.

A csetneki csipke a 20. század elején jött létre a Gömör megye felső részében található Csetneken. Az 1880-as években munka nélkül maradt asszonyoknak házi ipar jellegű kézműves munkát honosított meg Szontagh Erzsébet és Aranka. Ekkortájt a csipke nagyon népszerű volt az úri hölgyek világában. Az írlandi csipke készítését tanulták meg, de az első perctől kezdve magyar alapanyaggal, magyaros mintákat terveztek és készítettek. A csetneki csipke különlegessége, hogy domború. Gyorsan meghódította az akkori Magyarországot, később Európát, majd pedig Amerikát is. Motívumvilága a magyar hímzéseken alapszik. Legjellemzőbb motívumai a tulipán, a rózsa, a karika, a levél, a bajusz és a cseresznye.

A régi és új csipkékből, csipkemintákból, fényképekből és egyéb dokumentumokból összeállított tárlat anyaga Medgyesiné Vághy Ida kutatásainak és elkötelezettségének köszönhető.

Az állandó kiállítás száztíz évet átívelve állít emléket a Szontágh nővéreknek, s mutatja be a csetneki csipke újjászületését és bemutatja Ida néni példamutató életművét.

„Az vagy ami a munkád, nem több és nem kevesebb, az eltűnt időből ez őriz meg, emberségednek ez ad alapot, arcod redőibe vési fel nevedet, amelyet te hordasz, amely te vagy magad, egyedül, a munkád által örökre.”

Bárdosi Németh János