2016.09.25. – Teremtés Ünnepe – (Réz Nagy Zoltán)

Dátum:
2016. 09.25
Igehirdető neve:
Réz-Nagy Zoltán
Ige helye:

Mt 5,5

Alapige:

Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa. Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak. Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet. Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek. Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek. Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent. Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek. 10 Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa. 11 Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok. 12 Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben, hiszen így üldözték a prófétákat is, akik előttetek éltek.”

Prédikáció:

Van a naprendszernek egy kivételesen érdekes, az emberiség számára hatalmas lehetőségeket rejtő égiteste: A Jupiter egyik holdja az Európa. a földnél kisebb, de vízben igen gazdag égitestről van szó. Már egy jó ideje tudjuk, hogy az Európa hold felszínét vízjégből álló páncél borítja. Ennek feltételezett vastagsága 15 km lehet. De hogy a jég vajon mit rejt? Ma már azt is tudjuk. A földihez nagyon hasonló folyékony víz-óceán található a jégkéreg alatt, 90 km vastagságban.  Csak összehasonlításképpen:  a Mariana árok a tenger legmélyebb pontja, 10 ezer méter mély. Tehát az Európa vize földi léptékkel mérve is hatalmas mennyiség.

A NASA kutatói gyakorlatilag biztosra veszik, hogy következő nagyobb küldetés során bizonyítékot találnak majd arra, hogy van élet a Jupiter Európa nevű holdján. A következő évtizedben szeretnének újabb szondákat küldeni a holdra. A tudósok szerint az Európa jégtakarója alatt hatalmas óceán rejtőzik, amelynek sziklás medrét tápanyagokban gazdag hőforrások pettyezhetik.

„Ilyen kedvező körülmények között ötmilliárd év alatt nagyon is lakható élőhelyek alakulhattak ki és tökéletesen alkalmas környezet lehetett az élet kialakulására.”

Egy baj van csak vele, a mi emberi nézőpontunkból nézve. Messze van, nemcsak tőlünk, de a naptól is, ezért a felszíni hőmérséklete – 160 fok.

Nagyfiammal a múltkor elgondolkodtunk azon, hogy hogyan lehetne közelebb hozni a naphoz. Beindult a fantáziánk, ám egyszer csak egy ironikus kérdéssel fiam visszarántott a valóságba: tegyük fel, sikerülne, de kié lenne? A kínaiaké, vagy az oroszoké, vagy az amerikaiaké?

El kell gondolkodni azon, hogy vajon ez a mai emberiség alkalmas-e arra, hogy egyáltalán belekezdhessen ilyen nagy horderejű vállalkozásokba. Ahhoz, hogy kilépjünk a világűrbe, és ott jelentős átalakításokat merjünk kezdeményezni, ahhoz egy egységes emberiség kellene. Egy olyan emberiség, amelyik nem forgácsolja el az erejét, a rendelkezésre álló pénzét, erőforrásait nemzetállami torzsalkodásokra.

Létezett mér az ókorban egy eszmény arra nézve, hogy az egész emberiség egy háztartáshoz tartozik. A Római Birodalomban jelent meg ez az eszmény. A császár vezeti az oikosz-t, az emberiség háztartását, és okos családfőként osztja be a rendelkezésre álló pénzeszközöket az emberiség javára. Uralkodásának alapja az egységes jogrend, melyet minden – a birodalomhoz tartozó egyén önmagára érvényesnek fogad el. A gondolat Marcus Aurelius császártól származik.

Ahhoz képest, hogy több mint másfél évezrede már annak, hogy felmerült egy olyan gondolat, hogy lehetséges lenne az emberiségnek együttműködni, és egy egységes,  felelős gazdálkodást folytatni a földünkön, a bolygónkon, elgondolkodtató, hogy hol tartunk.

A másodikos evangélikus hittankönyvben van egy feladat, két nyitott tenyérre kell a hittanosnak beírnia, hogy kiért és miért szokott imádkozni? A válaszban a hittanosok maguktól általában beírják a családjukat, a barátaikat, a háziállataikat, és hosszas rávezetés után jutnak el odáig, hogy a világot is megnevezzék, általában úgy sikerül ez a rávezetés, hogy felhívom a figyelmet a levegőre, amit beszívunk, a vízre, amit megiszunk, az ételre, amit a földből nyerünk.

Most kiválasztott versünk: „Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.” (Mt 5,5) Azt tudjuk, hogy Jézus itt a zsoltárokra utal vissza: „A szelídek pedig öröklik a földet és gyönyörködnek nagy békességben.” (Zsolt 37,11) Azt azonban csak érezzük, hogy mit is értett itt azon, hogy „szelíd”. S az végképp külön kérdés, hogy mi a megfejtése annak, hogy „öröklik a földet”.

Talán közelebb kerülünk a helyes értelmezéshez, ha megnézzük az eredeti szó jelentéscsokrát. Minthogy Máté evangéliuma görög nyelven íródott (vagy ha volt is arám eredetije, azt nem ismerjük), a görög prauV szó jelentésrétegeit kell megnéznünk. Ezek: békés, béketűrő, galamblelkű, szelíd, gyöngéd, jámbor, kezes, csendes, nyájas, szerény, mértéktartó, puha… Ebből a listából elég jól kirajzolódik annak az embernek a jelleme, viselkedése, értékrendje, akiről Jézus beszél. Gazdagítja a képet az, ahogyan Pál tanítja a gyülekezeteket: „Mint Istennek szent és kedves választottai, öltsétek magatokra az irgalmasságot, a jóságot, a szelídséget és a türelmet.” (Kol 3,12) Még világosabbá válik a mondat üzenete, ha hozzávesszük Jézus tanítását az erőszakról és a gonoszságról. „Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért és fogat fogért. Én viszont azt mondom néktek: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem ha arcul ütnek jobb felől, tartsd oda a bal arcodat is.” (Mt 5,38-39.). A prauV szónak is van olyan jelentés-árnyalata, hogy ’szerény, mértéktartó’, úgy az ahimsza is azt tanítja, hogy „Ne végy el többet, mint amennyire szükséged van!” A magát büszkén kereszténynek valló európai kultúra nem jeleskedett az elmúlt ezer évben a „szelídség” tanításának követésében. Sajnos százszor több példát találunk arra, hogy az európai emberek, csoportok, népek durva, vad, brutális, erőszakos, agresszív, kegyetlen módon viselkedtek. És e mögött leginkább a hatalom és vagyon iránti mértéktelen vágy volt a mozgatórugó. Nem követtük Krisztus tanítását. Mert nagy – de sajnos inkább csak „költői” – kérdés, hogy vajon mi, modern emberek méltók vagyunk-e arra, hogy örököljük a földet. Szelídek vagyunk-e teremtmény-társainkkal, élő és élettelen környezetünkkel, vagy akár a másik emberrel szemben? Valljuk meg, hogy sajnos nem, vagy legalábbis nem annyira, mint lehetnénk!
Az embernek kitüntetett helye és szerepe van a világban. Ebből a kiemelt helyzetből elméletileg kétféle következmény származhat: kiemelt jogok és kiemelt kötelességek. El kell ismernünk, hogy – legalábbis az utóbbi évszázadokban – az ember a maga kitüntetett helyzetét a gyakorlatban úgy élte meg, hogy kiemelt jogokat követelt magának. Itt az ideje, hogy belássuk: csak az a viselkedés etikus, amely a kiemelt helyzetet nem előjogok megszerzésére használja, hanem fokozott kötelességként éli meg.
Az európai ember hosszú időn keresztül a teremtett világ urának képzelte magát. Ebben szerepe lehetett a Biblia évszázadokon átívelő félreértelmezésének is. Az utóbbi egy-két évtizedben az “úr” szerep helyett az ember “sáfár” szerepére helyeződött át a hangsúly.

Míg a házvezető az oikonomosz – a sáfár fogalma szó szerint nem is fordul elő sokszor az Újszövetségben, viszont a sáfárság fogalma Jézusnál sokszor visszatérő elem. Jézus példázatainak egy jelentős csoportjában úgy mutatja be az embert, mint akire rábízatott valami, legyen ez talentum, vagy mína, vagy egy gazdaság. Az úr idegenbe távozik, majd visszatér és elszámolást tart.

Majd ilyen záró megjegyzésekkel fejeződnek be ezek az elszámolások: A kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, vagy hogy aki a kevésen hű, a sokon is hű az, és aki a kevésen hamis, a sokon is hamis az.” Jézus tehát előszeretettel ábrázolja az embert úgy, mint sáfárt, vagy mint olyan szolgát, akinek megbízatása, feladata van. És ezért számon fogják kérni.

Az ember tehát a Föld sáfára, akinek az a feladata, hogy gondját viselje annak, amit rábíztak.

Több vallási közösség is megfogalmazta ugyanazt a felismerést:

Újra meg kell erősítenünk és átörökítenünk a hagyományt amit örököltünk, és amely felszólít bennünket arra, hogy védelmezzük az emberiség otthonát. ”„Elkötelezzük magunkat, hogy elvisszük otthonunkba, közösségeinkbe, gyülekezeteinkbe, és munkahelyeinkre azt a sürgető üzenetet, hogy a levegő, a föld, a víz és minden élőlény veszélyben van.”