2015. 12. 26. – Karácsony 2. napja (Molnár Lilla)

Dátum:
2015. 12.26.
Igehirdető neve:
Molnár Lilla
Ige helye:

Lk 2

Alapige:

Történt pedig azokban a napokban, hogy Augustus császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Cirénius volt a helytartó. Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják. Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, a Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt, hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje, és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely. Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett. És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk. Az angyal pedig ezt mondta nekik: “Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.” És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták: “Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.”

Prédikáció:

Miután elmentek tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: “Menjünk el egészen Betlehemig, és nézzük meg: hogyan is történt mindaz, amiről üzent nekünk az Úr.” Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet, és a jászolban fekvő kisgyermeket. Amikor meglátták, elmondták azt az üzenetet, amelyet erről a kisgyermekről kaptak, és mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak nekik. Mária pedig mindezeket a dolgokat megőrizte, és forgatta a szívében. A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogyan ő megüzente nekik.

Tegnap este az interneten egy cikk a TIMES-ból ezzel a fejléccel jelent meg: Az igazság Jézus születéséről. Gondoltam, na végre, itt az alkalom, hogy megtudjak minden apró részletet, amit a Teológián nem sikerült elsajátítani. Gyanús minden olyan kijelentés Istennel, Bibliával, egyházzal kapcsolatban, amely azzal az igénnyel lép fel, hogy az igazságot mondja. Mi az igazság? Azt gondolnánk, hogy az valami abszolút, egyedülálló dolog, amely önmagában létezik. De az igazság változik, attól függően, hogy ki kutatja, hogy kinek a kérdéseire felel. A Times-cikk arról beszélt, hogy Jézus valószínűleg nem O-ban született, hanem Kr.e. 4-ben, vagy 19-ben, attól függ, hogy melyik evangélista hogyan írja le, illetve hogyan kalkulál az uralkodók uralkodási idejével. Nem ért minket nagy meglepetés egy-egy ilyen információval, mert tudjuk, hogy az evangéliumokat nem történelmi bizonyítékokként kezeljük, nem tankönyvek, vagy lexikonok ezek, hanem az Isten üzenete a szentírók által. Így, nekünk más az igazság Jézus születésével kapcsolatban, mint annak, aki azt kutatja, hogy a naptári időszámítás mennyire van szinkronban az evangélium történeteivel. Számunkra nem veszít a hiteléből Jézus születése, az Isten emberré létele azzal, hogyha kiderül, hogy Jézus Krisztus Krisztus előtt pár évvel született. 🙂

Az oltár előtti ige a tavalyi év karácsony második napi igehirdetési alapigéje volt. Annyi különbséggel, kíváncsi vagyok, hogy valaki emlékszik-e rá, hogy a 8. vers is a textus része volt, most csak a 4-7. verseket kellett olvasnom lekcióként: De amikor megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete, … hogy az ő kegyelméből megigazulva reménységünk szerint részesei legyünk az örök életnek. És az utolsó mondat tavalyról: Igaz ez a beszéd, és szeretném, ha szilárdan tanúskodnál ezek mellett, hogy az Istenben hívők igyekezzenek a jó cselekedetekben elöl járni: ezek jók és hasznosak az embereknek.

Igaz ez a beszéd. Tavaly ezt jártuk körbe karácsony második napján, hogy az Isten világba érkezéséről, az Isten emberré lételéről, az Isten Jézus Krisztusban megjelent szeretetéről igaz a beszéd. Tanúságtétel az egyházban a kezdetektől. Lehet, hogy sok minden rárakódott, kiszínezték, máshogy emlékeznek, máshogy mesélik, írják le, mindegy, mert a magja, a lényege, a központi eleme ugyanaz. Máténál bölcsek jönnek napkeletről, királyok a drága ajándékaikkal, Lukácsnál a szegény, egyszerű emberek a maguk naiv, de tiszta hitével és bizalmával, de jönnek egy gyermekhez, akinek a születését angyali jelenések kísérik folyamatosan: Mária álmában, József álmában, a pásztorok álmában… Nem az az igazság a történetben, hogy Gáspár, Menyhért és Boldizsár érkeznek, nem az, hogy a helytartó uralkodásának hányadik évében, hanem az, hogy megszületett. És, hogy emberek hittek ebben.

Luther egy karácsonyi prédikációjában így beszél az evangéliumról: Luther: Prédikációk 376. old./I.

A mennyből kapott hit pedig ajándék, és minden bizonyosság, megtapasztalt, átélt hit segítség lehet nekünk, hogy mi is, ne csak megértsünk, emlékezzük a hallottakra, hanem higgyük, és dolgozzon bennünk mindaz, amit hiszünk.

Az igeszakaszban kiemeltem azokat a szavakat, kifejezéseket, amelyek a mondanivaló vázát alkotják. Hasznos szövegértési módszer ez a szövegtani elemzés, hogy megtaláljuk a kulcskifejezéseket, amelyekre épül a leírás: menjünk el – elmentek – üzent – elmondták – megőrizte – visszatértek – magasztalták. A pásztorokban bizalom ébredt az angyali üzenet iránt, a hír hallatán elindulnak és megtalálják, amit keresnek. „A pásztorok pedig visszatértek dicsőítve és magasztalva az Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogyan ő megüzente nekik.” Mert bebizonyosodott számukra, hogy Isten szava, Isten üzenete igaz. Van bennük bizalom a z elejétől kezdve, de akkor tör ki belőlük Isten dicsérete, amikor a látottak megerősítik a korábban hallottakat.

Isten Üzenete keretezi az alapigénk tartalmát. Isten üzen az angyalok által, a pásztorok pedig meggyőződése az üzenet igazáról a záró, dicsérő kép. Az Isten üzenete – kedves kép, amelynek már igen nagy múltja van a Szentírásban. Isten a kezdetektől kommunikál az emberrel. A teremtéskor egy az egyben, közvetlenül, majd látomásokban, álmokban, angyalok közvetítésével, a próféták szava által, végül, pedig, karácsonykor azáltal, hogy emberré lesz. Fontos eleme ez Isten szeretetének az ember felé: a kapcsolatfelvétel és a kapcsolattartás igénye a kezdetektől megvan. Mióta létezik az ember, azóta tör felé egy folyamatos isteni törekvés arra, hogy folyamatos kommunikáció, kapcsolattartás maradjon a teremtő és a teremtmény között, vagy, hogy újra kialakuljon ez az elfelejtett, megszakított kapcsolat. Nem gyanúra, hanem bizalomra, „esélyadásra” van szükségünk Isten üzenetével kapcsolatban. Nem azt kell bebizonyítanunk, hogy Isten nem hazudik, hanem annak kell megerősítést nyernie bennünk, hogy igaz volt, amit a kezdetektől hallunk. Nem dátumok, nem nevek, nem fordítások, hanem az, hogy az Isten emberré lett értünk!

Máriáról érdemes szót ejtenünk. A bizalom, a nyitottság és az alázat kezdetektől jellemzi az ő hozzáállását az eseményekhez. Annyiszor elmondtuk és hallottuk már, hogy talán fel sem tűnik, hogy Jézus születésének előzményei, körülményei botrányosak és viszontagságosak Mária szempontjából különösen. Terhesség a jegyesség alatt, utazás az utolsó napokban, szülés a kamrában, vagy istállóban, és utána sincs nyugalom, menni kell tovább…

A mai igeszakasz szinkronba hozza Mária és a pásztorok hozzáállását. Amit elmondanak a pásztorok, azt Mária megjegyzi és forgatja a szívében, Szép ez a kép is, hogy valamit forgatok a szívemben, Ízlelgetem, mert még nem tudom teljesen hova tenni, de érzem, hogy ez valami olyan, amire emlékeznem kell, amivel foglalkoznom kell. A szívekben forgatott dolgok pedig bizonyosságot, megerősítést nyer, ahogyan a pásztorokat is hajtotta, forgott bennük az üzenet, utána kellett járni. Ha bármi is megragad a szívünkben, ha bármit is forgatunk  a szívünkben, ha bármiről halljuk is, hogy az Isten üzeni nekünk, annak utána kell járni, és Isten megerősíti bennünk igazságát.

Luther a már idézett igehirdetésben így ír Máriáról és a megszületett gyermekről: 376-377. old.

Ámen