2015. 12. 13. – Adventi zenés áhítat (Molnár Lilla)

Adventi zenés áhítat – Mire várunk 2o15 adventjén?

Minden évben a tél kezdetének a sajátja az adventi hangulat. Ez az életünk része, mindenhol, mindenkinek. Ilyenkor évről évre előkerülnek az advent összetevői, a hangulat, a fények, az illatok, a zene, talán a spirituális igényeinkre is jobban figyelünk ilyenkor. Advent négy heti várakozására lelki gyakorlatokat illesztünk be a mindennapjainkban, próbálunk többet olvasni, imádkozni, emberekre figyelni, és próbáljuk megkészíteni a karácsonyra, amit csak meglehet, testileg, lelkileg, hogy ne rohanással, idegeskedéssel teljen a karácsonyi időszak. Azt gondolom, hogy fejlődhetünk évről évre ebben, hogy kicsit jobban csináljuk az ünneppel járó gyakorlati dolgokat, mint tavaly, vagy azelőtt. Mert, hiába hangsúlyozzuk, hogy a karácsony nem az ajándékvásárlásról szól, meg a külsőségekről, van, akinek sikerül is megtisztítani az ünnepét a felesleges külső dolgoktól, haszontalan hagyományoktól, de az ünnep az mégis más, mint a hétköznapok, az ünnep attól ünnep, hogy valamire több figyelmet szentelünk, és ez megjelenik fizikai dolgokban is. Amikor ünneplünk valamit, örülünk valaminek, hálát adunk valamiért, akkor ünneplőbe öltözik a lelkünk, és ünneplőbe öltözik a z életünk is. Nincs ezzel semmi baj, míg ez az ünneplőbe öltözés el nem vonja minden figyelmünket és energiánkat.

Jézus Krisztus születésére készülünk, erre várunk. A világot teremtő, fenntartó, életető Isten emberré lételét ünnepeljük, azt, hogy az Isten úgy szeret minket, hogy emberré lesz értünk, közel jön hozzánk, és megváltoztatja az életünket. Idén adventben is várjuk a változást, a világban, az országunkban, a városunkban, az otthonunkban,  és legbelül, magunkban. Ézsaiás a Messiás eljöveteléről így beszél:

A Messiás uralkodása

A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát. A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog. Te megszaporítod a népet, nagy örömöt szerzel neki. Úgy örülnek színed előtt, mint aratáskor szoktak örülni; ahogyan vigadnak, ha zsákmányt osztanak. Mert terhes igáját, a hátát verő botot, sanyargatójának vesszejét összetöröd, mint Midján napján. Mert minden dübörögve menetelő csizma és véráztatta köpönyeg elég, és tűz martaléka lesz. Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme! Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége a Dávid trónján és országában, mert megerősíti és megszilárdítja törvénnyel és igazsággal mostantól fogva mindörökké. A Seregek Urának féltő szeretete viszi véghez ezt!

Isten Jézus Krisztus születésével elkezdte a változást a világban és bevégezte kereszthalálában és feltámadásában. Minden karácsony arról beszél, hogy Isten újra és újra jön felénk, újra és újra hozza a változás, az újrakezdés lehetőségét. Jön és belép az életünkbe, de sokszor az ember számára érthetetlen, megfoghatatlan, láthatatlan módon. A bizonyosságunk az, hogy Jézus Krisztus él és uralkodik még akkor is, amikor a világ eseményei, az emberi szándékok, indulatok mást mutatnak. Békességre és szeretetre van szüksége ennek a világnak, nem a Szeretet ünnepére, nem emberek szeretetére, hanem Isten szeretetére a szívekben. Mindenki másra vár és mindenkinek másra van szüksége a saját életében. Az úrvacsorai imádságban ez a vágy szólal meg, amikor azt kérjük, hogy Isten mindenkinek adja meg azt, amire szüksége van. Ma este nem veszünk úrvacsorát, de azt gondolom, hogy a zene, az Isten dicsőségéről beszélő zene, bizonyos szempontból, az úrvacsorához hasonlóan közösséget formál belőlünk, ahogyan hallgatjuk. Hallgassuk így továbbra is, és a hangok segítsenek bennünket közelebb a megszületni készülő Istenhez, aki figyelmes az imádságunkra és kész arra, hogy megsegítsen bennünket!

Imádkozzunk:

Úr Jézus Krisztus, aki halott voltál, de íme, élsz örökké, és mindent meg- teszel üdvösségünkre, add meg most mindenkinek azt, amire szüksége van: a kételkedõnek hitet, a gyengének állhatatosságot, a keményszívûnek megtérést, az elesettnek új erõt, az aggódónak megnyugvást és a szomorkodónak vigasztalást! Ahogyan egyesítesz minket tested és véred közösségében,  egyesíts most minket az imádság közösségében is, hogy valamennyien részesüljünk minden értelmet meghaladó békességedben, és megízleljük eljövendõ országod örömét!

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy…