2015. 11. 15. – Szentháromság ünnepe utáni 24. vasárnap (Molnár Lilla)

Dátum:
2015. 11.15.
Igehirdető neve:
Molnár Lilla
Ige helye:

2Tim 1,7

Alapige:

Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.

Prédikáció:

Könnyű boldognak lenni, ha minden megadatik, ha mindenki szeret. Könnyű magabiztosnak lenni, ha minden sikerül, ha mindenki elismer. Könnyű bátornak lenni, ha senki nem fenyeget, ha senki nem bánt.

Ma a világban nagyon sokan bizonytalanok, szomorúak, és rettegnek. Nemcsak a párizsi merényleteket átéltek, hanem a beirutban bombatámadásokat átélt emberek, vagy a kelet-afrikai Burundi lakói, ahol napi szintűen a gyilkosságok, támadások… , fél évvel ezelőtt közel százötven ember öltek meg egy egyetemen Kenyában..a közel-keleti országok nagyrészéről is beszélhetnénk, Szíriáról, Afganisztánról, ahonnan azért menekülnek az emberek, mert félnek, mert tönkretették az élőhelyüket, mert üldözik őket.

Azt gondolom, hogy amikor emberek életének fenyegetéséről van szó, akkor nem állhatunk neki érvelni, hogy igazából az otthonuk biztonságos, nem is olyan rossz a helyzet… Ugyanúgy nem tehetünk különbségek országokat ért támadások között… Ami pénteken Párizsban történt, az borzasztó, de ugyanúgy borzasztó minden olyan tett, amely a másik életére tör, kioltja, bárhol történjen is.

Jézus, amikor követésre hívja a tanítványait, azt mondják neki, hogy vegyék fel az ő igáját. Amikor a missziói parancsban azt mondja, hogy tegyenek tanítvánnyá minden népet, ennek értelmében mi is érintve vagyunk. A Krisztust követő ember tanítvány, akinek fel kell vennie ura igáját. De hogyan is tehetné Jézus Krisztus ereje és szeretetete nélkül? Sehogy. Ebből élünk és mozgunk. Nem megváltanunk kell ezt a világot, hanem a nyakunkba vett jézusi iga nyomán törődni ezzel a világgal. A féltő szeretet igájával, hogy fontos legyen nekünk, hogy mi történik a másik emberrel. Nemcsak a szeretteinkkel, nemcsak a barátainkkal. A felebaráttal. A jézusi igával a nyakunkban nem lehetünk közömbösek az iránt, hogy mi folyik a környezetünkben. Mit tehetünk?

Imádkozhatunk azért, hogy Isten szeretete legyen a szívekben, amikor az emberek cselekszenek, döntéseket hoznak. Imádkozhatunk, hogy Isten adjon bölcsességet és alázatot azoknak, akiknek a kezében hatalom van. Imádkozhatunk a betegek gyógyulásáért, a rettegők békességéért, a segítők kitartásáért és imádkozhatunk magunkért, hogy Isten nyissa meg a szemunket és a szívünket a szükség iránt, hogy meglássuk, hogy és mi lehet a feladatunk, hogyan tudunk örömöt és békességet vinni ebbe a világba a feltámadott Krisztus követőjeként. Nem az összefogás hoz változást, hanem egyedül a mindenható Isten szeretete, de aki ebből a szeretetből él, az nem lesz közömbös, aki pedig nem közömbös, az cselekszik, mert Jézus Krisztus indulata mozgatja. És igenis, van mit tenni. A közvetlen környezetünkben bizonyosan, a családunkban, a városunkban, az országunkban, akit pedig Isten Lelke arra indít, akár szerte a világban.

A félelem megmérgezi a gondolkodást, az ítélőképességet, a szívet és a cselekedeteket is. Jézus azt mondja: Ne félj! Jézus szavában pedig hatalom van, az Istentől kapott erő arra, hogy bármit megtegyen, bármit legyőzzön, a gonoszságot és a halált is. Jézus Krisztus feltámadt ez a mi hitünk. Feltámadott Urunk szavába kapaszkodhatunk, amikor azt mondja: Ne félj! Mert az ő szeretete erősebb mindennél, ami minket megrémíthet, bánthat ezen a világon!

Pál szavai is erről tesznek bizonyságot a Timóteushoz írt levélben: Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.

És ezekkel a szavakkal fejezte ki Krisztusba vetett reménységét az a Párizs külvárosában élő ismerősöm is, aki a támadás előtti napokon a helyszíneken járt, a támadás után pedig kilépett az üres utcákra a családjával. Nem akar félni, mert nem ezt a lelket kapta a feltámadott Krisztustól, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét!

Ámen