2015. 09. 13. – Szentháromság ünnepe utáni 15. vasárnap (Molnár Lilla)

Dátum:
2015. 09. 13.
Igehirdető neve:
Molnár Lilla
Ige helye:

2Móz 33, 1-5.7a.9-11.12-17

Alapige:

1Azután így szólt Mózeshez az ÚR: Eredj, menj el innen a néppel együtt, amelyet fölhoztál Egyiptomból, arra a földre, amelyet esküvel ígértem meg Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, amikor azt mondtam, hogy az ő utódaiknak adom azt. 2Angyalt küldök előtted, és kiűzöm a kánaániakat, emóriakat, hettitákat, perizzieket, hivvieket és jebúsziakat. 3Bemégy a tejjel és mézzel folyó földre, de én nem megyek veled, mert kemény nyakú nép vagy, és elpusztítanálak az úton. 4Amikor meghallotta a nép ezt a kemény beszédet, gyászolni kezdett, és senki sem rakta magára ékszereit. 5Mert az ÚR ezt mondta Mózesnek: Mondd meg Izráel fiainak, hogy mivel kemény nyakú nép, megsemmisíteném, ha csak egy pillanatig is köztük mennék. Azért rakják le magukról ékszereiket, és majd meglátom, hogy mit tegyek velük. 7Mózes pedig fogta a sátrat, és a táboron kívül vonta fel, messze a tábortól, és a kijelentés sátrának nevezte el. 9Valahányszor bement Mózes a sátorba, felhőoszlop ereszkedett le, és megállt a sátor bejáratánál. Így beszélt Mózessel az ÚR. 10Amikor az egész nép látta, hogy ott áll a felhőoszlop a sátor bejáratánál, az egész nép fölkelt, és mindenki leborult sátra bejáratánál. 11Az ÚR pedig színről színre beszélt Mózessel, ahogyan egyik ember beszél a másikkal. Amikor visszatért a táborba, a szolgálatára rendelt ifjú, Józsué, a Nún fia nem távozott el a sátorból.

12Majd ezt mondta Mózes az ÚRnak: Lásd, te azt mondod nekem, hogy vezessem ezt a népet. De nem adtad tudtomra, kit küldesz velem. Pedig azt mondtad: Név szerint ismerlek téged, és megnyerted jóindulatomat. 13Ha valóban megnyertem jóindulatodat, ismertesd meg velem a te utadat, hadd tudjam meg tőled, hogy megnyertem jóindulatodat. Nézd, ez a nép mégiscsak a te néped!14Az ÚR így felelt: Megnyugtat téged, ha az orcám megy veletek? 15Mózes azt mondta: Ha nem jön velünk a te orcád, akkor ne is vigyél tovább bennünket! 16Mi másból tudnánk meg, hogy én és a te néped megnyertük jóindulatodat, ha nem abból, hogy velünk jössz? Ez különböztet meg engem és a te népedet minden más néptől a föld színén. 17Az ÚR így szólt Mózeshez: Megteszem ezt is, amiről beszéltél, mert megnyerted jóindulatomat, és név szerint ismerlek.

Prédikáció:

   Az Új fordítású Bibliában a 33. fejezet első fejléce ez: Isten nem akar a nép között maradni, Istennek elege van a választott népből, Isten nem kér többet az emberből. Megfelelő történetválasztás egy tanévnyitóra? Istennek egyszer csak elege lesz. Mózes második könyve tartalmaz ilyen fordulatokat. Pár fejezettel előrébb még az éfódról, olvashatunk, illatáldozati oltárról, füstőszerekről, és a szent sátor egyéb tartozékairól, berendezési módjáról, stb… azután jön az aranyborjú, majd Mózes összetöri a kőtáblákat, végül Isten bejelenti, hogy ő mégsem megy a néppel, úgy írja pontosan, hogy „kemény nyakú nép vagy, még elpusztítanálak az úton.” Nagy a káosz, zúgolódó embertömeg, „öszetört” törvények, kétségbeesett vezető, és még Isten is azt mondja, hogy ehhez az egészhez már neki sincs türelme.

   Ez a káosz sok mindent felidéz bennem. Pl. az indulást egy családi nyaralásra, ahol van, aki ideges, van aki kiborul, rohangálás van, izgalom, veszekedés, és van, aki legszívesebben kilépne, és inkább itthon maradna. Ha éppen apu az, aki a szponzor és a sofőr is egyben, akkor veszélyben az egész kirándulás, hacsak a kisöcsi dobja be a törölközőt, az talán még jól is jöhet… csak a dolog lényege veszne el igazából, az, hogy mi ezt a kirándulást együtt terveztük, együtt vállalkoztunk rá.

   Hasonló káoszt éltem már át pl. gyülekezeti rendezvények előtt, vagy mondjuk a barátnők esküvőjén, ahová az ember nemcsak betipeg könnyet ejteni a boldog pár felett, hanem keményen feladatai is vannak, szervesen része az ember az alkalomnak, amikor igazán fontos, hogy ott minden rendben menjen. És olyankor elered az eső és elázik a papírdekoráció, elmarad a vegetáriánus menü, elfelejtik a projektort a gyerekkori képek levetítéséhez, stb… és olyankor vagy kitör a veszekedés, a pánik, kilátástalanság van… (utána meg mindig megoldódik valahogyan, persze, de a krízis akkor is megvolt…)

   És hát meg kell említeni az iskolások számára legnyilvánvalóbban idekapcsolódó krízist és káoszt, a szeptembert, az évkezdést,

  Isten választott népe a pusztában egy meglehetősen kaotikus indulási fázisban van. Kint vannak Egyiptomból, elindulnak a prérin, és szerveződik az életük, valahogyan előremozdulnak a dolgok, halad de mégis átélnek kríziseket, olykor nem kis káosz alakul ki közöttük. A mai igeszakasz is egy ilyen krízishelyzetből való. És azért választottam ezt a történetet, és ennek a történetnek ezt a két mondatát, mert nagyon is életközelinek érzem. Mind a nép, mind Mózes mind Isten viselkedését, szavait. Mózest Isten arra választotta ki, hogy vezesse a népet, döntsön, irányítson. Mózes azonban bizonytalan, ingerült is, pánikol is. És ez a pánik ez Istenhez hajtja, érvelni kezd: 12-13 versek. Mózes Isten lelkére beszél, mert érzi, hogy ez a helyzet, az egész feladat meghaladja erejét. És Isten erre az Ószövetség egyik legszebb mondatát válaszolja: Megnyugtat téged, ha az orcám megy veletek? Megnyugtat téged, ha nem csak egy angyalom, vagy más követem megy veled, hanem én magam? Nagyobb kedvvel, több bátorsággal indulsz, ha ha én nemcsak üzenek neked néha, hanem mindig ott megyek veled, ott leszek köztetek? Megnyugtat téged, erőt ad neked, ha az egész utazás az én felügyeletem alatt történik? Megnyugtat téged, ha az egész életed tudatosan és biztosan énelőttem élheted? Megnyugtat-e téged, ha veled vagyok minden nap, minden helyzetben? Megnyugtat-e ez titeket?

   Megnyugtat-e minket a káoszban, a pánikban az a tudat, hogy Isten jön velünk, lehet épp előttünk, mellettünk, de az is lehet, hogy nem látjuk, mert épp mögöttünk van, vagy éppen a karjában visz minket, és ezért nem értjük, hogy a kilátástalanság közepén, hogy lehet, hogy mégis haladunk előre… Istennel együtt járni, Istennel együtt indulni, együtt élni – erről akartam ma nektek beszélni. És én most a kaotikusabb fajta indulás felől közelítettem, lehet, hogy van, akinek nem ilyen zsúfolt és átláthatatlan az iskolakezdés, lehet, hogy van, akit nem lehet kihozni a sodrából, és nem pánikol, aki miden helyzetben higgadt és józan tud maradni. Azt gondolom, hogy Isten jelenlétére, Isten arcának a közelségére és nyilvánvalóságára még a legmagabiztosabbaknak, és legtudatosabbaknak is szüksége van. Nemcsak azért, hogy túléljünk nehéz helyzeteket, nemcsak azért, hogy jól döntsünk, hanem azért is, mert Istennel lenni jó. Mert Isten közelsége szeretet, törődés, vezetés, békesség. Békesség, amelyről azt mondja a Filippi levél, hogy minden értelmet felülhalad, minden szervezést, mindenféle bebiztosítást, mindenféle B-tervet…

   Istennel járni, Istenhez térni, Istennel folyamatos párbeszédben lenni, ez olyan határozott körvonalat ad az életnek, amellyel az ember képes túlélni és profitálni, fejlődni a krízishelyzetekben, amellyel képes megoldásokat keresni, ahelyett hogy kihátrálna, amellyel az ember nemcsak végezni képes a feladatát, hanem hatékony és boldog is.

   Új kezdet elején vagyunk,  indul a szeptember, pánik talán nincs, de káosz biztosan van minden évkezdésnél 🙂 Rengeteg feladat, program, új arc. Mindenre emlékezni, mindent észben tartani, mindent elvégezni. És közben elköltözni otthonról, külföldi ilyen-olyan kapcsolatokat ápolni, nem egyszerű… Isten nélkül, a tőle kért vezetés nélkül, a vele való beszélgetés és az ő meghallgatása nélkül nem menne, nem ment volna már eddig sem. De egyvalaminek örülök, és hálás vagyok, hogy Istentől kaptam egy olyan ragaszkodást, amely már nemcsak azt mondja, hogy Isten nélkül nem megy, hanem azt is, hogy az életem még ha működne is nélküle, nélküle akkor sem akarnám, nélküle akkor sem csinálnám. Nem akarnék továbbmenni, nélküle nem akarnék élni.

   Mózes azt mondta: „Ha nem jön velünk a te orcád, akkor ne is vigyél tovább bennünket.” Az Úr így szólt Mózeshez: „Megteszem, amiről beszélsz, mert megnyerted jóindulatomat és név szerint ismerlek.”