2015. 06. 28. – Szentháromság ünnepe utáni 4. vasárnap (Réz-Nagy Zoltán)

Dátum:
2015. 06. 28.
Igehirdető neve:
Réz-Nagy Zoltán
Ige helye:

Móz 1, 50.

Alapige:

15Amikor látták József bátyjai, hogy apjuk meghalt, ezt mondták: Hátha József bosszút forral ellenünk, és visszafizeti nekünk mindazt a rosszat, amit vele szemben elkövettünk!16Ezt üzenték tehát Józsefnek: Apád megparancsolta nekünk halála előtt: 17Ezt mondjátok Józsefnek: Kérünk, bocsásd meg testvéreid hitszegését és vétkét, hogy rosszat követtek el ellened! Bocsásd meg hát azoknak a hitszegését, akik atyád Istenének a szolgái! József sírva fakadt, amikor ezt elmondták neki. 18Oda is mentek hozzá a testvérei, leborultak előtte és ezt mondták: Szolgáid vagyunk! 19De József így szólt hozzájuk: Ne féljetek! Vajon Isten vagyok én? 20Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa. 21Most hát ne féljetek, eltartalak én benneteket és gyermekeiteket! Így vigasztalta őket, és szívhez szólóan beszélt velük.

Prédikáció:

Isten hívása, és földi hivatásunk – ez ennek a szentháromság utáni 4. vasárnapnak a mottója.

Ezért is kerülhetett erre a vasárnapra József történetének egy részlete.

Nagyon népszerű a József-történet Vajon miért olyan? Most tíz éves fiunknak is ez a kedvence a Bibliából. Mi az oka annak, hogy ennyire erősen bevon minket ez a történet a saját világába?

Egyrészt azért – gondolom én – mert a főhős nagy mélységeket és magasságokat járt meg. Ehhez pedig kellett egy olyan hely, vagy ország, ahol ez a máshol elképzelhetetlen karrier, felemelkedés megvalósulhat. Valaha Egyiptom lehetett ilyen hely – „a lehetőségek országa”, és korunkban ezt a nevet Az Egyesült Államok szereti magára alkalmazni.

Még lelkésszé avatásom előtt, a Nagyharsányi menekülttáborban, a szerb-horvát háború idején egy ideig együtt dolgoztam egy amerikai metodista fiúval, akinek otthonról küldtek újságokat, többek közt a Newsweek-et, és ha valami különösen érdekes, vagy fontos volt benne, akkor azt tömören összefoglalta nekem. Egy alkalommal a címlapsztori az volt, hogy Amerikában komoly vita folyt arról, hogy vajon megkaphatja-e egy fekete jogász a legfelsőbb bíróság egyik bírói helyét, de olyan ember, akiről azonban kiderült, hogy volt korábban egy szexuális zaklatásnak minősülő ügye. Majd az amerikai fiatalember azzal zárta a történetet, hogy szerinte nagy valószínűséggel meg fogja kapni az illető az állást, mert Amerikának bizonyítania kell, hogy a lehetőségek hazája. Hogy egy fekete fiú harlemből, aki nagy erőfeszítéssel tanulta végig ifjúságát, és jogi pályára lépett, az igen is bekerülhet a legfelsőbb bíróságba.

Kentucky államban, Hodgenville-ben van egy történeti emlékhely. Hosszú, ötvenhat lépcsőfokból álló lépcsősor vezet fel egy márványból és gránitból készült, impozáns épületbe, ahová ha belép az ember, egy kicsi, kb. 5 méter széles 6 méter hosszú, egyetlen helyiségből álló faviskót talál. Egy kicsi ablakkal, alacsony ajtóval. Kőből készült tűzhellyel, kormos piszkos mennyezettel. Ez a történeti emlékhely Abraham Lincoln szülőházát rejti. A felfelé vezető lépcsőfokok száma annyi, ahány évet Lincoln élt.

Abraham Lincoln élete is mutat párhuzamot Józseffel, és benne is az utódok azt az embert tisztelik, aki kellő ambícióval képes volt a visszahúzó körülmények ellenére is feljutni a csúcsra. Ez a Kentucky Állambeli emlékmű a maga módján különleges, és zseniális. Akik megközelítik az emlékművet, egy magasztos épületet látnak először. És a hosszú lépcsősor után arra készülnek, hogy az épületen belül is valami hasonló, felemelő, grandiózus látvány fogadja őket. Ehelyett egy nyomorúságos viskót látnak csak.

Ennek az emlékműnek a logikája emlékeztet arra a sajátosságra, ahogyan a Biblia népe meghatározta önmaga eredetét, identitását. Más ókori, közel keleti népekkel ellentétben – akik egy mitikusan ünnepelt és politikailag kipróbált királyságból vezették le hovatartozásukat, Izrael népe saját történetét egy rabszolgacsoportból eredeztette.

Ennek a látásmódnak része a József történet. Az alacsony sorból a legmagasabb társadalmi rangra emelkedés reményét fogalmazza meg. hogy mindez lehetséges.

De ennek a bibliai történetnek még az is a különlegessége, hogy egy család történetén belüli történéseket állít elénk úgy, mint Isten tetteit.

A szerző nem akart többet mondani, mint azt, hogy egy család történetén belül felismerhető Isten gondviselése.

A család ebben a tekintetben tehát olyan, mint a festett üvegablak: A napfény sugároz ránk, de bent a gótikus katedrálisban ülve a színes ablakokon beszűrődve látjuk. Nem az abszolút tiszta napfényt látjuk bent, hanem csak a színes üvegeken átszűrődőt.

Ezzel a hasonlattal érzékeltethető a József – történetek mondanivalójának relativitása, illetve viszonya az abszolút igazsághoz.

A felolvasott szakasz azzal kezdődik, hogy meghal az apa: ez válsághelyzet, és a gyászoló családtagokon elhatalmasodik a bűntudat. Gyakori, hogy a haláleset kapcsán felerősödik a bűntudat a családtagokban – de itt érdekes módon nem az apa és a vele – vagy ellene elkövetett tettek keltenek bűntudatot, hanem a kisebb testvér elleniek, azok, melyeket József ellen követtek el. És az elhunyt apát pajzsként teszik maguk elé, József feltételezett bosszújával szemben. Az apa állítólagos mondatai Józsefet megbocsátásra szólítják fel.

A történetben József megrendültsége elkendőzhetetlen. Sír a többi családtag előtt, és két különös mondatot mond, amelyek igencsak érdemesek arra, hogy foglalkozzunk velük.

„Hát Isten vagyok én?” – egy olyan felkiáltás, melyből egy ősi, kereszténységet, de még a Mózesi hitet is megelőző isten-felfogás bontakozik ki. Egy olyan Isten képe, aki mindent megtehet, akit nem kötnek szabályok, és aki büntet és bosszút áll, akit nem köt semmilyen kötelesség: szülőnek szóló engedelmesség, és a testvéreknek való megbocsátás erkölcsi kötelessége.

József ezzel a mondatával nyilvánítja ki, hogy keze kötve van, hogy engedelmességgel tartozik, hogy az apai mondat, végrendelet számára megkerülhetetlen, hogy számára nem létezik ebben az esetben más norma, mint a család egységének megőrzése.

De mindezek mellet még megtoldja mondanivalóját egy hitvallásnak is beillő mondattal. 20Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt,”

Ez a mondat magyarul nagyon bonyolultan hangzik, de a héber eredeti jóval egyszerűbb. Ugyanis ugyanazt az igét használja a héber nyelv a testvérek régmúlt gonosz tettére, mint amit Isten cselekvésére. Ezzel az igével fejezték ki azt a műveletet, amit a szövőkeret előtt ülő ember tett: egy rendszerbe rendezi, szőttessé alakítja a szálakat. Főnévként ez a szó pókot jelent.

Talán azzal a kifejezéssel tudjuk a mi nyelvünkön kifejezni, hogy „valaki elrendezi a szálakat”.

Mindez azonban József szájából, a történet végén egy fontos teológiai igazságot is tartalmaz: Ez a hitvallás így a történet lezárulása előtti pillanatban hangozhat el. Előbb nem.

Volt Martin Luthernek egy olyan felismerése a Biblia történeteit olvasva, mely a hitélet, az Istennel való kapcsolat szempontjából kulcsfontosságú: Amikor ugyanis azt a történetet olvasta az Ószövetségben, hogy Mózes Isten arcát akarta látni, de Isten csak a hátát engedte megpillantani, akkor megérlelődött benne egy felismerés. Hogy ez idői dimenziója miatt fontos történet.

„Amikor jelen van a csüggedés, Isten hátát látjuk. Amikor aztán távozik tőlünk a csüggedés, látható lett, hogy ugyanaz által, ami által nekünk a hátát mutatta, az arcát mutatta Isten. Hátulról meglátsz engem – szólt az Úr Mózeshez – amikor azt kérte, hogy mutassa meg neki az arcát. Ami annyi mint: Cselekedeteim után fogod látni gondolataimat.

Isten rejtőzködő Isten, ez a József-történeteknek is tanulsága: Isten rejtőzködik, ez a sajátsága Istennek. De ugyanakkor mégsem rejtőzködik, de ennek a önfeltárulkozásnak, kinyilatkoztatásnak idői dimenziói vannak, és ezt titkot fejti meg Luther amikor megfogalmazza, hogy csak az események után az időben való visszatekintés folyamán látjuk meg Isten igazi arcát. Ámen