2015. 03. 08. – Böjt 3. vasárnapja – Oculi (Réz-Nagy Zoltán)

Dátum:
2015. 03. 08.
Igehirdető neve:
Réz-Nagy Zoltán
Ige helye:

1 Kir 19, 1-13

Alapige:

„Amikor Aháb elmondta Jezábelnek mindazt, amit Illés tett, és hogy a prófétákat megölte karddal, Jezábel követet küldött Illéshez ezzel az üzenettel: Úgy bánjanak velem az istenek most és ezután is, hogy holnap ilyenkorra azt teszem veled, ami azokkal történt! Illés megijedt, elindult és elment, hogy mentse az életét, és elérkezett a júdai Beérsebába. Legényét ott hagyta, ő pedig elment a pusztába egynapi járóföldre. Odaérve egy rekettyebokorhoz, leült alá, meghalni kívánt, és ezt mondta: Elég most már, Uram! Vedd el életemet, mert nem vagyok jobb elődeimnél! Azután lefeküdt, és elaludt a rekettyebokor alatt. De egyszer csak egy angyal érintette meg, és ezt mondta neki: Kelj föl, egyél! Amikor föltekintett, látta, hogy a fejénél forró kövön sült lángos és egy korsó víz van. Evett és ivott, majd újra lefeküdt. Az Úr angyala másodszor is visszatért, megérintette, és ezt mondta: Kelj föl, egyél, mert erőd felett való út áll előtted! Ő fölkelt, evett és ivott, és annak az ételnek az erejével ment negyven nap és negyven éjjel az Isten hegyéig, a Hórebig.9Itt bement egy barlangba, és ott töltötte az éjszakát. Egyszer csak így szólt hozzá az ÚR igéje: Mit csinálsz itt, Illés? 10Ő így felelt: Nagyon buzgólkodtam az ÚRért, a Seregek Istenéért, mert Izráel fiai elhagyták szövetségedet, lerombolták oltáraidat, prófétáidat pedig fegyverrel ölték meg. Egyedül én maradtam meg, de az én életemet is el akarják venni. 11Az ÚR ezt mondta: Jöjj ki, és állj a hegyre az ÚR színe elé! És amikor elvonult az ÚR, nagy és erős szél szaggatta a hegyeket, és tördelte a sziklákat az ÚR előtt; de az ÚR nem voltott a szélben. A szél után földrengés következett; de az ÚR nem volt ott a földrengésben. 12A földrengés után tűz támadt; de az ÚR nem volt ott a tűzben. A tűz után halk és szelíd hang hallatszott. 13” 1 Kir 19, 1-12

Prédikáció:

Oculi vasárnapja van. Mire is nézünk, mire is figyelünk? Ez a mai vasárnap alapkérdése.

A kérdést úgy folytathatjuk tovább: Mit tartunk figyelemre méltónak? Ilyen szempontból érdekes egy újságot elővenni, vagy a híradókat megnézni. Ez tökéletesen kifejezik a korunkat, megmutatják, milyenek vagyunk, mi foglalkoztat minket.

Ezen gondolkodva felmerül bennem a kérdés, hogy vajon Illés próféta újsághír lenne-e ma? És azt kell mondanom, hogy nagyon is az lenne, mert éppen olyan jellegű tettek kapcsolódtak hozzá, melyre minden korban volt érdeklődés.

Hiszen olyan történetek olvadhatóak róla, melyek mesebeli hősöket juttatnak eszünkbe. Érzékelhető egyfajta tendencia a Királyok Könyvében, melyek hősként akarták beállítani Illést, és ezért még a tényekkel is nagyvonalúan bántak.

Ismerjük azt a jelenséget, amikor egy ügyben, mondjuk egy bűnügyben elég koncepciózus módon hoznak ítélet. Ez nem holmi ósdi, ókori jelenség, melyet a felvilágosult Európa maga mögött hagyott.

Balla Irma önkormányzati képviselő, fideszes politikus brutális meggyilkolására gondolom többen is emlékeznek. 2007-ben gyilkolták meg a lakásában. A vádnak akkor egyetlen gyanúsítottja volt, a képviselőnő fia, akit első-fokon elítéltek, és két évet töltött börtönben, majd másodfokon felmentették bizonyítékok hiányában. Sándort többen is ismertük, hiszen akkori barátnője rendszeresen látogatta ifjúsági óráinkat, mi elhittük neki, hogy ártatlan, a bíróság nem. Két év börtön… És most 8 év után kezd el tisztulni az ügy, és egy új elkövető neve merült fel, akivel szemben új bizonyítékok kerültek napvilágra. Mindez 2015 történése, nem valami homályos, ókori történet.

Talán úgy tűnik, hogy az igazság fogalmát akarom relativizálni, de éppen hogy nem, hanem éppen az igazság keresése vezet oda, hogy feltegyem magamnak a kérdést – vajon mi lehet igaz Illés történeteiből.

A történészek szerint a szó mai értelmében vett történelmet aligha lehet kiolvasni belőlük. Amit viszonylag biztosan állíthatunk, hogy gileádi jövevény volt a próféta; a szöveg nem engedi eldönteni, hogy Tisbe helységnév, vagy az ott lakók megjelölése, esetleg Illés társadalmi rangjának meghatározása. Antik tudósítások alapján megbízhatónak látszik az is, hogy a föníciai Ittóbaal király (Áháb apósa) idején szárazság pusztította Palesztina északi vidékét, sőt az is, hogy két oltár volt Karmel hegyén. De a Baál próféták lemészárlása nem történeti elbeszélés. Konfliktusba azért még került Jezabel királynővel, és menekülnie kell előle. A bosszú elől a Hóreb-hegyhez menekül. Ilyen hegy azonban nem létezik. A Hóreb hegyét nem lehet földrajzilag meghatározni, és csak igen késői szövegekben jelentkezik ez a név, s mindig a Sínai hegyre vonatkozik. Illés korában azonban ezt a hegyet egyértelműen Sínainak hívták; azt azonban nem indokolt megkérdőjeleznünk, hogy Illés a Hórebhez futott.A hóreb ugyanis pusztaságot jelent, s a Sínai-hegy éppen ezért kapta ezt a második nevet, mert a pusztaságban egyedül álló vulkanikus hegység volt. A hóreb itt azt jelenti, hogy Illést elűzték a Karmel hegyről, s ő a pusztaságba ment.

A Királyok Könyve szerint Illés Jezábel elől Beérsebába futott, hogy mentse életét (1Kir 19,3). Beérseba a déli országrész legdélibb részén feküdt. Az akkori politikai viszonyok nem indokolják, hogy Illés Júda legdélibb városába meneküljön, hiszen hamar elfogták volna. A Beérseba név tulajdonképpen egyfajta segítség, mankó a megszeppent bibliaolvasónak. Beérseba ugyanis a Hágár történetét akarja feleleveníteni. Nemcsak a helységnév azonos itt, hanem a két elbeszélésben is hasonló motívumok vannak: az elűzött elkeseredése, a bokor, amely alá Hágár a gyermeket teszi, illetve amely alatt Illés fekszik, Isten angyala, aki Hágárnak italt, Illésnek pedig ételt is ad, végül a vigasztalás, amely mindkét esetben abból áll, hogy a jövőt biztosítja Isten az elűzött számára.

Illés történetének szerzője a pusztába űzés tényét és egyben a próféta működésének is a végét úgy kívánta feloldani, hogy párhuzamba állította Hágár történetével, akinek Isten új kezdetet adott.

A száműzött próféta a pusztába ment, a bibliai elbeszélés még ottani vívódásainak nyomát is megőrizte. Isten megjelenik Illésnek, de egészen meglepő módon, mert Isten nem volt a szélben, földrengésben, tűzben, hanem – e jelenségek után – „döbbent néma csönd lett”. A „qól demámá daqqá”-héber kifejezést a leghelyesebb így fordítani.

Ez a fordítás azonban egészen más megvilágításba helyezi a történetet.

Az ÚR, Isten és Illés próféta találkozásának döntő pillanatában döbbenetes néma csend áll be. Ez vajon két megszólalás közötti szünet csupán. A gondolat, a szó keresésének a csöndje. Nem hinném. Ez a tökéletes csend. A teljes, néma csend e világon kívüli, transzcendens jelenség; a földi élet profán, zajos, koszos színpadának az ellentéte. Teljes csend igazán talán sosincs. de ha netán, mégis van, az ijesztő.

A közelmúlt egyik legjobb művészfilmje az „Under the skin” – magyarul „felszín alatt” címmel került bemutatásra. A film hangmérnökei tudták, hogy a legfélelmetesebb hatást akkor lehet elérni a filmben, ha a hangsúlyozandó jelenetben teljes csend van jó néhány másodpercig. A döbbenetet ezzel az eszközzel lehet legjobban kifejezni.

A csend rémisztő. Mint amikor hazamegyünk a lakásba abban a hiszemben, hogy ott vár minket valaki, de nem fogad minket más, mint csend, és a csendből jövünk rá, hogy egyedül vagyunk. Vagy mint a vihar előtti csend.  De persze az sem teljes, halotti csend, csak viszonylagos csend.

A „Döbbent néma csendben” egy olyan tapasztalat nyilvánul meg, amely nagyon is a hitünkre tartozik. Isten nem része az emberi világnak. Nem a zajos, profán világ része. Elválaszt minket tőle a teljes, halotti csend. Ezen a teljes néma csenden túl van Isten. Egy transzcendens, világunkat messze meghaladó dimenzióban. Találkozni vele ott lehet, ahol a ijesztő, néma, süket csend birodalma véget ér. De először is: minden zajos, evilági dolognak bele kell vesznie ebbe a koromfekete csendbe. Semmilyen zajunk, zsivajunk és kiabálásunk nem juthat át hozzá, csak ha előbb belevész ebben a teljes csendbe. És ezen a csend-országon nem lehet átjutnia, meg kell előbb halnia, bele kell fúlnia a halotti csendbe. és ha már teljesen elhalt, akkor születhet újjá, szállhat fel újra, a halálon, a teljes csenden túljutva, hogy Isten elé járuljon, és ott zenévé, harmóniává váljon.

De mindaz, amit a hangról és a halotti csendről elmondhatunk, egész egzisztenciánkra igaz.

Mit is mondott Pál apostol? Úgy gondolom pontosan ezt fejezi ki, persze olyan szimbólumokban, melyek párhuzamosan értelmezhetőek a zaj, a csend jelképeivel. A zaj a bűnnel párhuzamos fogalom. A halál pedig a csenddel és a sötétséggel. A zene pedig a Krisztusban kapott új életé.

A Római Levél hatodik fejezetében ezt írja: „a kik meghaltunk a bűnnek, mi módon élnénk még abban? Avagy nem tudjátok-é, hogy a kik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusba, az ő halálába keresztelkedtünk meg? Eltemettettünk azért ő vele együtt a keresztség által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképpen mi is új életben járjunk. Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint vele eggyé lettünk, bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk. Tudván azt, hogy a mi ó emberünk ő vele megfeszíttetett, hogy megerőtelenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek: Mert a ki meghalt, felszabadult a bűn alól. Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy élünk is ő vele.”

Ámen