2014. 12. 14. – Ádvent 3. vasárnapja (Réz-Nagy Zoltán)

Dátum:
2014. 12. 14.
Igehirdető neve:
Réz-Nagy Zoltán
Ige helye:

Mt 11,2-10

Alapige:

2Amikor pedig János a börtönben hallott Krisztus cselekedeteiről, ezt üzente neki tanítványaival: 3„Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?” 4Jézus így válaszolt nekik: „Menjetek, és mondjátok el Jánosnak, amiket hallotok és láttok: 5vakok látnak, és bénák járnak, leprások tisztulnak meg, és süketek hallanak, halottak támadnak fel, és szegényeknek hirdettetik az evangélium, 6és boldog, aki nem botránkozik meg énbennem.” 7Amikor azok elmenőben voltak, elkezdett Jézus beszélni a sokaságnak Jánosról: „Miért mentetek ki a pusztába? Szélingatta nádszálat látni? 8Ugyan miért mentetek ki? Puha ruhákba öltözött embert látni? Hiszen akik puha ruhákat viselnek, a királyok palotáiban vannak. 9De hát miért mentetek ki? Prófétát látni? Azt láttatok, sőt – mondom néktek -, prófétánál is nagyobbat. 10Ő az, akiről meg van írva: Íme, én elküldöm előtted követemet, aki elkészíti előtted az utat.

Prédikáció:

Ádvent harmadik vasárnapján – a mi evangélikus gyakorlatunkban Keresztelő János kerül a figyelem középpontjába, az a Keresztelő János, aki az útkészítés felhívásával örökre bevéste magát a hívők emlékezetébe.

Mit is jelent az, hogy valaki utat készít? A járatlanból járhatót hoz létre.

Ézsaiás felhívása egyébként mindenkit kötelez; „készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit.” Aki megvilágosodott abban a tekintetben, hogy az élete mandátum, megbízatás, küldetés, aki erre a megvilágosodásra eljutott, az mind tudja, hogy utat készíteni a járatlan föld feltörését, az akadályok eltávolítását jelenti.

Ha megnézünk egy mai útkészítőt, akkor látjuk, hogy mennyire nehéz küldetés útkészítőnek lenni.

Az idén a pakisztáni Malala Juszafzai kapta idén a Nobel-békedíjat. Malala egy 17 éves lány – története úgy kezdődött, hogy elkezdett írni egy személyes blogot, vagyis egy interneten olvasható nyilvános naplót. Az internet és a közösségi oldalak politika-formáló erejéről meggyőződhettünk a Romániai elnökválasztás kapcsán. Malala névtelenül kezdte írni nyilvános naplóját, melyben azért érvelt és fejtette ki gondolatait, tapasztalatait, hogy a lányok is részesülhessenek ugyanabban az oktatásban, mint a fiúk. A nők alávetettségét a Pakisztáni társadalom úgy próbálja konzerválni, hogy nem ad a lányoknak csak minimális tanulási lehetőséget. Az évek óta írt naplójával, majd később nyilvános szerepléseivel ez a lány magára haragította a tálibokat, akik  két évvel ezelőtt  fegyvereseket küldtek, hogy végezzenek vele, megállították az iskolabuzt, melyen Malala utazott, felszálltak, majd két fejre leadott lövéssel megölték a lányt. Legalábbis azt hitték, de Malala két hétig feküdt kómában, majd ezt követően lassan felépült. Csodával határos módon túlélte a fegyveres támadást.

Milyen útkészítőnek lenni? Kockázatos, és az életével játszik az ember. De minden bátor és életét kockára tevő útkészítő számára szól a mai kijelölt ige: az útkészítés feltartóztathatatlan és visszafordíthatatlan folyamatokat indít el.

Ha Keresztelő János ma élne, jó esélyei lennének a Nobel békedíjra. Tevékenysége ugyanis olyan, mint azoké, akiket ma Nobel-békedíjra szoktak jelölni. Harc fegyver nélkül. Küzdelem és erőfeszítések sora pusztán szavakon keresztül, a szavak erejével a változásért. Bátorság ahhoz, hogy a nyilvánosság elé lépjen valaki, és új utakra hívja az embereket. Bátorság arra, hogy kritizálni merje a politikusokat, az ország vezetőit, azokat, akik minden változás ellenségei, akik nem akarják, hogy megvilágosodott, belátásra jutott emberek legyenek az alattvalóik, hanem az az érdekük, hogy minden maradjon úgy, ahogy volt. Mindenki törődjön bele abba, hogy a dolgokon nem lehet változtatni.

Heródes Antipász mindannak a megtestesítője volt, amit a rossz ország-vezetőről el lehet mondani.

Heródes Antipász, a közmondásos elkényeztetett ifjúként Rómában nevelkedett, és aligha látogatta meg uralma kezdete előtt Galileát. Nagyon ambíciózus és hatalomvágyó volt. Kérelmezte Augustus császárnál, hogy helyezzék a fivérei fölé, s kapja meg a királyi címet. Kiábrándította, hogy nem Júdeát kapta meg fővárosával, Jeruzsálemmel, hanem csak Galileát. Galileát főleg sok száz kisváros és hegyvidéki falu lakosai népesítették be. A gazdaság alapját a földművelés és a Genezáret-tónak köszönhetően virágzó halászat alkotta. A galileaiak római mércével mérve elmaradott, a római életforma iránt közömbös, sőt, ellenséges, lázadó népség voltak.

Heródes Antipász első uralkodói intézkedései nagyszabású építkezésekben nyilvánult meg, és egy új tartományi főváros, Sepphoris felépítésére. Elképzelései egy modern, urbánus római központra irányultak, fórummal, piacokkal, színházzal, középületekkel, fegyverraktárral, és persze egy olyan palotával, amelyhez fogható építményt ez a tartomány még nem látott.
Királyságában két dologra figyelt oda: a kereskedelemre és az adóügyekre. Josephus Flavius történetíró szerint képes volt arra, hogy alattvalóiból évi kilenc tonnányi aranynak megfelelő értéket szedjen be adó formájában. Heródes a történészek becslése szerint a terület össztermékének harmadát fölözte le, mindezt negyvenkét éves uralkodása alatt.  Nem csoda, hogy az Újtestamentum oly sűrűn és oly negatívan szól az adóztatásról és az adószedőkről.

I. sz. 14-ben Augustus római császár elhunyt, helyét örökbe fogadott fia, Tiberius foglalta el. Jézus ekkor húszéves lehetett. Heródes Antipász elérkezettnek látta az időt uralma egyszer s mindenkori megszilárdítására, sőt kiterjesztésére. Saját pénzt kezdett veretni, egyik oldalán pálmaággal, a másikon római babérkoszorúval.
I. sz. 19 körül kezdte meg a Genezáret-tó nyugati partjainál a római stílusú főváros építését, s ezt az évet az új korszak kezdeteként jelölte meg. Az Augustus-t leváltó új császár, Tiberius előtt tisztelegve Tibériásnak nevezte el. Az ősi főváros egyes részeit csak nemrég tárták fel. És igazán meglepő, ami előkerült. A város déli csücskénél óriási kaput fedeztek fel. Ugyancsak előkerültek egy színház maradványai, s az épület semmiben sem maradt el a sepphorisitól. Kiásták az utcák, piacok maradványát is. Tudjuk, hogy a nyugati hegyoldalba ékelve létezett egy igen impozáns külsejű tóra-olvasó palota. A város annyira dominálta a környéket, hogy a tavat egyre sűrűbben nevezték Galileai-tenger helyett Tibériás-tengernek.

Heródes Antipász legitimitását a zsidóság felé azzal akarta biztosítani, hogy apjához, nagy Heródeshez hasonlóan hasmoneus-származású nőt akart feleségül venni. Féltestvére Fülöp feleségét szemelte ki erre, aki habozás nélkül igent mondott, mert meglátta a lehetőségeket a nagyobb befolyású és ambíciózusabb férfihoz való átpártolásban. Erről a házasságtörő kapcsolatról alighanem széltében-hosszában beszéltek Galileában. Ez a házasság volt az oka, hogy börtönbe került Keresztelő János.

Maga az a tény, hogy Keresztelő Jánost Heródes Antipász bebörtönözte, azt mutatja, hogy Keresztelő János – pusztán a szavaival olyan befolyást fejtett ki, melyet a negyedes fejedelem, Antipász veszélyesnek tartott a hatalma szempontjából.

Egy embert, aki mögött nem álltak fegyveresek, nem állt tőke és anyagi befolyás, és nem állt állami felhatalmazás. Nem volt semmije, csak a szavai, és persze ezeknek a kétségbevonhatatlan hitelessége, és a mindemellett a személyisége, mely vonzó kellett, hogy legyen annyira, hogy önjelölt prófétaként is komolyan vették, és messze földről is eljöttek, hogy tanácsát és keresztelését kérjék.  Keresztelő mindössze ennyit tudott felvonultatni. De ez képes volt arra, hogy konkurenciát és fenyegetést jelentsen egy olyan uralkodó számára, aki a kor viszonyai szerint kiugróan magas anyagi erőforrással rendelkezett. /Ha átlagárban számolunk, egy kiló arany 6 millió forintot ér ma. Gondoljunk bele Heródes Antipász éves szinten 9 tonna aranyat szedett be adóként./

Hamvas Béla írt még a diktatúra idején az „Arlequin”-ről: Arról a fajta bolondról, aki szándékosan az, tudatos választásból. Épphogy nem gyengeelméjű, nagyon is helyén van az esze. Filozófus vagy próféta, de leginkább a tökéletesen szabad ember. Nem óhajt tisztes polgár lenni, és nem tiszteli sem a gazdagokat, sem a hatalmasokat… ha kidobják valahonnan? Nevet. Ha nem adnak neki enni? Nevet. Kigúnyolják? Nevet. Megverik? Még jobban nevet. Bezárják? Akkor nevez csak igazán. Mi az, hogy tőle oly sok ember fél? Az egész város, az egész ország tőle fél… Mert nincs annál félelmetesebb, mint mikor valaki nem fél semmitől… Nem fél attól sem, ha éhen hal, attól sem ha elhagyják és megalázzák, kinevetik vagy megkínozzák, vagy bezárják, vagy agyonütik. Hallatlan tiszteletlenséggel viselkedik királyokkal, és hajlamos gorombáskodni velük.

Keresztelő János persze nem felelt meg teljesen az Arlequin, a maga választotta bolondság kritériumainak. A szabadságánál többre értékelte a másokért érzett felelősséget, és beszédei is erről vallottak.

Amit az Evangéliumok róla megőriztek, azt mutatják, hogy Keresztelő Hatalom, tényező volt. Olyan valaki, aki képes volt olyan jelentős befolyást gyakorolni az emberekre, hogy a hatalmon lévők aggódhattak amiatt, hogy hová fog mindez vezetni?

Útkészítő volt abban az értelemben, hogy új fajta hívást hallottak az emberek. Személyesen meg lettek szólítva, hogy tegyék rendbe az életüket és legyenek készek. Isten közeledik, és ezért kell késznek lenni. Új korszak jön, és ennek eljövetelében mindenki személyesen hozzá kell, hogy tegye a saját részét. Keresztelő azt hirdette, hogy nem máshol kell elkezdődnie a változásnak, mint belső, személyes értékrendünk, döntéseink kívülről láthatatlan és ellenőrizhetetlen világában. Ezért olyan félelmetes a vallás az ateisták, vagy a vallási meggyőződés nélküliek számára, mert nem mérhető, nem látható, nem lehet megfogni, manipulálni kívülről, csak belülről.

Heródes Antipász is hiába vett feleségül Hasmoneus királyi házból származó nőt, hiába nem engedte római istenek templomait építeni a tartományában, hiába építtetett Tóra-olvasó központokat, mindez kevés volt, etől nem fogadták még el, még nem tekintettek rá úgy mint saját uralkodójukra, hiába pályázott a messiás király titulusára.

Megváltoztatni az emberek preferenciáit, hogy mi helyes és helytelen, hogy milyen parancsnak engedelmeskedjenek, hogy kinek a szavát fogadják el, ezt kívülről nem lehet sem átlátni, sem manipulálni, befolyásolni. Lehet betiltani, bezárni a templomokat, mint Albániában, vagy a Polpot –rezsim alatt. Bezárni, és kivégezni, száműzni a papokat, lelkészeket, de a vallás elpusztíthatatlan.

Keresztelő János az első zsenge azok közül, akiket a hatalom eltett az útból, akik börtönbe és később vesztőhelyre mentek a vallási meggyőződésük hangoztatásáért.

És elhangzik részéről egy bizonytalan kérdés: „Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk?” Keresztelő kérdése Jézus személyére vonatkozik. Jézus azonban nem a kérdésre felel. Nem azzal foglalkozik. Jézus válasza a vallás, a hit elpusztíthatatlanságát, a hit ébredésének, mozgásba lendülésének megállíthatatlanságát szemlélteti.

Jézus szerint már nyilvánvaló az, amit Keresztelő firtat: hallani és látni: „vakok látnak, bénák járnak, leprások tisztulnak meg, süketek hallanak, halottak támadnak fel, és szegényeknek hirdettetik az evangélium…”

Jézus a hit elpusztíthatatlan, feltartóztathatatlan erejéről beszél. Nem magáról, és nem a saját illetékességéről ebben a tekintetben. Ő csak eszközként tekintett magára mindebben a folyamatban. Még csak nem is elsőként, mert annak Keresztelő Jánost tartotta, aki elindította a folyamatot.

Jézus szavait úgy kell értenünk, mint vigasztalást, melyet Keresztelő Jánosnak üzen. Abban a tekintetben nyugodjon meg János, hogy nem torpan meg a folyamat, melyet elindított. Az általa elkészített út megtelt emberekkel. A folyamat most már visszafordíthatatlan. a hit egyre erősebb és még növekedni fog. Az emberek lelkében elindult forradalom nem fog megállni. A Lélek jön és hitet ébreszt, gyógyulást és csodát teremt. Ez a folyamat maga az, amit Jézus személyével a kereszténység összekapcsolt. Ez azonban nem azt jelenti, hogy csak Jézus  személyén keresztül lehetséges ez, hogy Jézus olyan lenne, mint a szűrő, vagy a cenzor, hogy csak az ő nevében lenne lehetséges ez.

Ha nem így lenne, akkor eltiltotta volna az ismeretlen ördögűzőt a tevékenységétől, de pont a fordítottja történt. Nem úgy van, hogy van a pozitivitás és azon belül van egy szűkebb, még erősebb szintje, ami Jézus és egyháza tulajdona. Hanem a pozitivitás intenzitása erőssége olyan, mint a hullám, egymást erősíti. Ezért mondja Jézus: „Aki nincs ellenünk, az velünk van.”

Ha a Lélek jön, és belső változásokat idéz elő az emberekben, és hit támad, gyógyulás és csoda, annak a mi vallásunk szerint Jézus a neve. Jézus nem a kevés a sok máshoz képest, hanem maga a gyarapodás, a kiteljesedés és a csodák világa, és a véget nem érő ünnep a hitben járó ember számára.

Ez a valóság – melynek Jézus a neve – hív minket is, hogy nyíljunk meg felé, ünnepeljünk vele, adjuk át magunkat az egyre nagyobbá váló Jézusnak, a személyesen megvalósuló hitnek. Ámen