2014. 11. 16. – Hálaadó ünnepi Istentisztelet templomunk 125 éves jubileumának tiszteletére (Molnár Lilla)

Dátum:
2014. 11. 16.
Igehirdető neve:
Molnár Lilla
Ige helye:

1Kir 6,11-14

Alapige:

 Így szólt az Úr igéje Salamonhoz: Ezt mondom a templomról, amelyet most építesz: Ha az én rendelkezéseim szerint élsz, törvényeimet teljesíted, ha megtartod minden parancsolatomat, és azok szerint élsz, akkor én is megtartom ígéretemet, amelyet apádnak, Dávidnak tettem: Izráel fiai közt lakom, és nem hagyom el népemet, Izráelt. Salamon befejezte a templom építését.

Prédikáció:

Debreceni Gyülekezet!

A mai ünnepünk abból az alkalomból tekint hálával erre a templomra, hogy falai 125 éve állnak. 1886-ban került ez a Miklós utcai telek a gyülekezet birtokába, és 1889. szeptember 1-jén szentelték fel a 21 m hosszú és 8,3 m széles épületet. Istennek legyen hála érte! Egy majdnem ilyen fontos épületről beszél a mai igénk is a Királyok könyvéből. Nemcsak a mi templomunk vagy Salamon temploma a fontos ma, hanem az is, hogy elgondolkodjunk azon, hogy miért is van templomunk, mit jelent az, hogy Isten „házat” enged építen magának, ahova mi időről időre összegyülekezhetünk és így lehet a templom a mi otthonunk, lelki otthonunk is. <1Kir 6,1-1o >

Tehát, Salamon király Istennek épített temploma  60 könyök hosszú, 20 könyök széles és 30 könyök magas volt. Nem tudom ismert-e a testvérek előtt, hogy a bibliai időkben kétféle könyököt is használtak mértékegységként, egy átlagos könyököt, amely egy átlagosnak számító férfi könyökétől a hüvelykujja végéig volt mérendő, ez 44,4 és 45 cm között változott, és a nagyobb az ún. nevezett királyi könyök 52,4 és 52,7 cm között mozgott. Salamon király templomát nagy valószínűséggel királyi könyökkel mérték. Így megsaccolhatjuk, hogy ez a híres épület, a jeruzsálemi Adonáj-templom 3o m hoszú és 1o m széles lehetett. Megélhetjük csalódásként is, hogy „csak” ekkora a világ egyik (ma már nem létező) leghíresebb épülete, de gondolhatunk arra is, hogy olyan léptékű, mint a mi, Miklós utcai templomunk. Csodálatos épületnek számított Salamon király temploma abban az időben, és talán a bibliai forrás azért nem számít olyan megbízhatónak, mert pont az épület feségességét, nagyszerűségét kívánta hangsúlyozni, azt, hogy milyen nagy dolog, hogy Salamon templomot, „házat” építhetett az Úristennek. A korabeli birodalmak és azok épületeinek méretét tekintve nem a legnagyobb és legszenzációsabb dologról van szó, de mégis, kulcsfontosságú és központi szerepű volt az akkori és a későbbi zsidóság számára is.

Nem hibáztatom azokat a testvéreket, akik most szívesebben ülnének a gyülekezeti teremben a „téglák” között, a gyerekek ugyanis a lelkész úrral, Zolival, ma megépítik Salamon templomát. A felnőtteknek talán így is kijut az építkezésekből. Felújításokba fogunk lépten-nyomon, biztos sokan vannak, akik hozzám hasonlóan ezzel töltötték a nyár egy részét. És, hát nemcsak otthon, hanem itt, a gyülekezetben is van részünk bőven építkezésből, munkálatokból, felújításból. Alig ért véget egy része, nemsokára kezdődik a következő… Folyamatosan építkezünk, rendezkedünk, átrendezünk, pakolunk, költözünk és kezdjük elölről, hogy újra felépítsük, nemcsak a házunkat, hanem olykor az egész életünket is.

 A számos átépítés és viszontagságok, ostromok, pusztítások után ma már elhelyezni sem tudjuk, hogy pontosan hol állhatott Salamon temploma, és még kevésbé rekonstruálhatjuk, hogy hogyan is nézett ki pontosan. De talán nem is ez a lényeg. Mert Salamon templomához ígéret fűződik: „Ha az én rendelkezéseim szerint élsz, törvényeimet teljesíted, ha megtartod minden parancsolatomat, és azok szerint élsz, akkor én is megtartom ígéretemet, amelyet apádnak, Dávidnak tettem: Izráel fiai közt lakom, és nem hagyom el népemet, Izráelt.” Isten szövetségkötésénk egy újabb parafrázisa ez a mondat. Annak ellenére, hogy a törvények megtartásáról beszél, nem kerül ellentétbe az Újszövetség evangéliumával. A Bibliának nagyon sok része hangsúlyozza, hogy mennyire fontos Isten törvényei szerint élni. De a Biblia szakaszai folyamatosan újra is értelmezik, hogy Isten mit is kíván tőlük, amikor azt mondja, egész személyesen, hogy ha a parancsolatok szerint élünk, akkor ő is megtartja ígéretét és nem hagyja el népét. Salamon kontextusában ez annyit jelentett, hogy Izraelnek ne jusson eszébe pogány kultuszokban részt venni, bálványokat faragni, más népek rítusait átvenni, azokhoz kötődni,  más iteneket elképzelni maguknak. És az ő életükben ezeknek a dolgoknak kézzel fogható jelentésük volt. Nekünk ma már valahogy meg kell értenünk, hogy mit is jelent Isten rendelkezéseihez igazítani az életünket. Nyilvánvalóan nem étkezési tiltásokról van itt szó, vagy nem az istentiszteletek kötelező számát jelenti ez, vagy a napi igeolvasás perceinek száma van szabályozva.

Jézus a törvényt két parancsolatban foglalja össze és ebből a kettőből következik minden más, ezen a kettőn nyugszik za istenfélő ember élete és lelkiismerete, amely ehhez  akét törvényhez mér minden gondolatot, szót és cselekedetet: Istent szeretni és a másik embert szeretni. A Tízparancsolat nagy vonalakban pontosítja ezt és felhívja a figyelmet, hogy gyakori helyzetekben alapvetően hogyan viselkedjünk, pl. hogy ne hazudjunk, vagy ha azon kapjuk magunkat, hogy szemet vetettünk a másiknak valamiféle jópofa értéktárgyára, esetleg a társára, akkor álljunk meg és vizsgáljuk meg a dolgot, mert valami nincs rendben, De ugyanígy, tanít bennünket pl. a negyedik parancsolat, hogy tiszteljük a szüleinket, vezetőinket, az időseket, stb. gyakorlatilag a másik embert, alanyi jogon. Isten törvényei tanítanak bennünket és egyúttal védenek is bennünket. Jézus Krisztusban pedig szabadok vagyunk arra, hogy ne kössenek meg bennünket az elvárások, ne legyen teher rajtunk az engedelmesség. Bennünket nem szolgalelkű követésre hív Isten Salamonnak adott ígérete, hanem egy lelkületet formál. Isten szaván keresztül, Isten történetein és cselekedetein keresztül és a házában töltött időn keresztül. Mert a templomban töltött idő nagyon meghatározó idő lehet. Persze, Istennel bármikor és bárhol lehet minőségi időt eltölteni, de a templomok tere, atmoszférája egy különleges helyszíne a megállásnak, az elgondolkozásnak, a találkozásnak. Függetlenül attól, hogy hány könyök széles, milyen oszlopok tartják, és hogy éppen tömjén szag árad vagy az évek, évszázadok hidege és dohossága.

 Nem Istennek van szüksége templomra, hanem az embernek, hogy valahogyan teret és helyet tulajdonítson Istennek. Isten pedig belemegy ebbe, engedi, hogy „templomba zárják”, mert ha ez segít az embernek, elképzelni, átélni, kapcsolódni, akkor legyen. A templom és rendszeres istentiszteletek segítenek egyensúlyt tartani az életünkben. Amikor túlságosan a földiekhez ragaszkodunk, akár örömünkben, akár bánatunkban vagy megtereltségünkben, akkor irányt és teret mutatnak felfelé. És ugyanígy, ha túlságosan a „fellegekben járunk” visszaránthatnak minket a földre! Azzal, hogy Isten rendelkezéseire emlékeztetnek, egyúttal emlékeztetnek arra is, hogy vizsgáljuk meg az emberi kapcsolatainkat, és rendezzük, amivel valami nincs rendben.

Isten hűségének az ígérete pedig csodálatos dolog, ha komolyan vesszük. Jelenlétének  az ígérete vigasztalás és erő a nehéz, kritikus időkben, támasz a fájdalomban, és mély és őszinte közösség az örömben és a sikerekben. Keressük a jeleit, és figyeljünk tudatosan arra, hogy Isten keze hogyan formálja a saját életünket, a közösségeink életét, mert ha azt ígérte, hogy nem hagyja el népét, akkor bizonnyal nem hagyott el és nem fog elhagyni bennünket sem! A templomunk pedig látványosság és büszkeség helyett legyen őszintén és valósággal Isten dicsőségére és szolgálja azt, hogy itt minél több ember találjon lelki otthont, és találjon időt és teret a Szent Istennel való találkozásra!

Ámen