2014. 10. 26. – Aratási hálaadó Istentisztelet (Molnár Lilla)

Dátum:
2014. 10. 26.
Igehirdető neve:
Molnár Lilla
Ige helye:

Lk 12,13-21

Alapige:

13. Ekkor így szólt hozzá valaki a sokaságból: “Mester, mondd meg testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!” 14. De ő így válaszolt: “Ember, ki tett engem bíróvá vagy végrehajtóvá köztetek?” 15. Azután ezt mondta nekik: “Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyon tartja meg”. 16. Aztán példázatot mondott nekik: “Egy gazdag embernek bő termést hozott a földje, 17. ekkor így gondolkozott magában: Mit tegyek? Nincs hova betakarítanom a termésemet. 18. Majd így szólt: Ezt teszem: lebontom csűreimet, nagyobbakat építek, oda takarítom be minden gabonámat és javamat, 19. és ezt mondom lelkemnek: én lelkem, sok javad van sok évre félretéve, pihenj, egyél, igyál, vigadozzál! 20. Isten azonban azt mondta neki: Bolond, még ez éjjel elkérik tőled lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál? 21. Így jár az, aki magának gyűjt kincset, és nem Isten szerint gazdag.

Kegyelem Nektek és békessől Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztusól! Ámen

Prédikáció:

Keresztény Gyülekezet!

Jézus példázatai első hallásra mindig nagyon ütősnek tűnnek, de mégis, megérteni őket nem könnyű. Megérteni azt, amit a példázatokkal egy-egy helyzetben válaszként mondani akar, gondolkodtató feladat.

Helyzet

Jézus éppen a sokaság közepén magyaráz a tanítványainak. Éppen azt próbálja a tanítványok szívére helyezni, hogy ha majd számon kérik őket a hatóságok, esetleg elhurcolják őket, akkor ne féljenek, és ne aggódjanak, hogy mit mondjanak, mivel védekezzenek, mert a Szentlélek ,majd eszükbe juttat mindent, amire szükségük lesz.

Erre valaki, érzéketlenül a hallotak iránt közbeszól a sokaságból, hogy: „Mester, mondd meg a testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!” Kicsit olyan ez, mint amikor Márta szemrehányást tesz Jézusnak, hasonlóképpen: “Uram, nem törődsz azzal, hogy a testvérem magamra hagyott a szolgálatban? Mondd hát neki, hogy segítsen!” Hasonló a hangmen. Ezek az emberek utasítgatják Jézust, a maguk illedelmes és jószándékba bújtatott, de határozott módján. De Jézus hárítja ezeket. Jézus visszautasítja, hogy rángassák, irányítsák őt, ehelyett Mártának is, és az örökségéért aggódó valakinek is tanít valamit. Mártának azt, hogy ne aggódjon annyit, ne akarjon mindig mindenhol 1oo%-ot nyújtani, hanem töltsön inkább vele több időt, figyeljen rá. Ha ezt magunkra nézve szeretnénk érteni, akkor Jézus a „őrá figyeléssel” nemcsak pusztán az imádságot, az igeolvasást helyezi a szívünkre, hanem azt is, hogy jobb egy szerényebb vendéglátásban eltöltött idő, amikor egymásra figyelünk, megéljük a közösséget, azt, hogy jó érzés együtt lenni, mintsem egy tökéletesen megkomponált, ám feszült, rideg és érdektelen társaságban eltöltött alkalom.

És hogy mire tanítja a tömegből kiszóló idegent, azt próbáljuk meg most körüljárni!

Ennek az idegennek az a válasz hangzik Jézustól, hogy: „Vigyázzatok, őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonnal való bővelkedésben van az ember élete.” Vagy más fordításban: “… mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg.” Hanem, akkor mi? Mi tartja meg az embert? Miben van igazán az ember élete?… Erre a kérdésre sok választ adhatunk. De talán túl sok megkövesedett keresztény választ ismerünk. Mi az, ami ma igazán megtartó számunkra? Mi hordoz bennünket? Miben van ma a mi életünk? Rendjén vannak a hangsúlyok az életünkben?

Jézus példázata egy „bolond gazdagról” szól, akinek túl jól sikerült a gazdálkodás. De olyannyira, hogy aratási hálaadás helyett új csűröket, szérüket, raktárakat kell, hogy építsen, mert kicsinek bizonyulnak az eddigiek. Nincsenek számok a történetben, de a megelégedettségéből kiindulva, kb. élete végéig biztosított ennek az embernek a jóléte. De mégis, mi a probléma ezzel? Jézus vajon a gazdagság, az anyagi biztonság ellen beszél? Rossznak tartaná, ha a föld túl sok termést hoz valaki portáján? Miért bolond ez az ember?

Egy kétgyermekes anyuka barátnőm mondta el egyszer egy félmondatban, hogy azért néha kicsit elege van, hogy minden garast számolnia kell. Jól élnek, a gyerekeknek is megvan minden, de ez nem lenne így, ha nem tartanák magukat szorosan ahhoz, hogy csak az igazán szükségesre költenek. Családdal már más – mondta kicsit szomorúan- nem olyan, mint egyedül az egyetemen…

A gazdag ember szavaiban a megnyugvás talán erre vonatkozik. Hogy most van elég, nemcsak mára, holnapra, hanem most már mindig. Nem kell többet számolgatni, hogy hogyan jön ki az ember, nincs több bizonytalanság, hogy vajon elég lesz-e, és mire, és nincs több lemondás, hogy ezt vagy azt nem tehetem meg. Ezek a kérdések ismerősek számunkra is. És ilyenkor az ember szeretné magát bebiztosítani. Mert bizonytalanságban élni nem jó.

Egy másik ismerősöm pedig pont ennek a bizonytalanságnak a végleteit éli. Több gyerekkel, bizonytalan munkával élnek egy tanyán. Boldogok, de úgy, hogy nem minden este tudják, hogy hogyan alakul a holnapjuk. De sosem éheztek, sosem volt kifizetetlen számlájuk, megvan minden alapvetően szükséges számukra. Az ő életükben valahogyan megvalósul, hogy nem aggódnak, hanem bíznak abban, hogy Isten gondjukat viseli. És sosem csalódnak.

Jézus nem a gazdagság és nem is az ésszerű gazdálkodás, esetleg megtakarítás ellen beszél. A példázatbeli emberrel valami más a gond.

Az angol fordítás megcseréli a címbeli két jelzőt, és azt mondja: The rich fool – a gazdag bolond. Számomra ez azt mondja, hogy itt nem feltétlenül a gazdagságon van a hangsúly. Ebben a történetben ennek a valakinek nincs helyén a gondolkodása, az értékrendje. És ez a valaki ezek mellett éppenséggel gazdag. De éppen szegény is lehetne. Mert minden, amije van, vagy minden amije korábban hiányozhatott, minden, ami vele történt, csak ővele történt, csak róla szólt, csak őt érintette, csak ő élte át. Akár a korábbi „garasosabb” éveket, akár a korábbi nélkülözést, nem tudjuk. És most, a váratlan gazdagságot és biztonságot is. Egyedül, önmagában. A bolondsága pedig talán abban áll igazán, hogy ez egyáltalán nem zavarta.

Nehéz elképzelni a helyzetet manapság. Hiszen nekünk nem kell nagyobb bankszámlát nyitnunk, ha nyerünk a lottón, nem kell semmiféle „csűrünket” átépíteni. A csűrök itt talán az elég és a felesleg mértékét jelzik. Ami nem fér bele a csűrbe, az már felesleges lenne. Mi vajon mit tennénk ezzel a „csűrből kimaradt” felesleggel? Nobelhez hasonlóan díjat alapítanánk? Kórházakat építenénk Afrikában? Tán gyülekezetünknek adnánk belőle? Vagy, talán első helyen kellett volna mondanom, a családunknak? Unokáknak, gyerekeknek, esteleg szülőknek, nagyszülőknek teljesülnének be a vágyai, szükségei a csűreinkből kimaradt vagyonnal? … Vagy mindezek helyett éppen csak egy újabb befektetésben gondolkodnánk? Egy nagyobb „szérűben”, amibe még több belefér, ami még többet hozhat? Valami ilyenre jutott a példázatbeli is. Isten pedig figyelmezteti: „Bolond, még ez éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál? (Így jár az, aki magának gyűjt, és nem Isten szerint gazdag.)” Isten szemrehányása pedig nemcsak arra vonatkozik, hogy vajon mi lesz akkor a csűrökkel és a vagyonnal, ha ő hirtelen meghal, hanem arra is, hogy ki értékeli még ezt az egészet rajta kívül? Ki tud örülni ennek az egésznek még rajta kívül? Kinek less létbiztonsága, nyugodt éjszakája még rajta kívül? Mire megy ezzel az egésszel önmagában?

Sokan csalódtak már az emberi kapcsolatokban. Sokan mondták már azt, hogy nem az egymással való különféle viszonyainkban van a boldogság. Sokan gondolták, hogy egyedül is boldogok lehetnek.

Hasonlóan volt a Vissza a vadonba/Út a vadonba film főszereplője is. Ebben a filmben a 9o-es évek elején egy frissen diplomázott fiú úgy dönt, hogy szakít az addigi életével. Családja tudta nélkül nevet változtat, pénzét jótékony célra adja, dolgait hátrahagyja és stoppal elindul Alaszkába a vadonba. Sok emberrel találkozik, akikkel kölcsönösen hatnak egymásra, míg eléri a célját. A vad természetet, ahol nincs senki más, csak az, amit Isten odateremtett. Ebbe az ember nélküli környezetbe vágyódik, mert kiábrándult az emberekből, a kapcsolatokból, túl sok szeretetlenséget, durvaságot látott és élt át. Amikor vadászok megtalálják, a holttestével a naplója is előkerül. Ott ezt írja: Happiness is only real when shared! A boldogság csak akkor az igazi, ha megosztod valakivel.

Ennek a fiúnak az életébe került, hogy rájöjjön, hogy hiába találta meg, amit keresett, hiába volt boldog ettől, ez mégsem volt valóság, mert senkivel nem oszthatta meg, senki nem tudott vele örülni, senki nem tudott a boldogságából részesedni. … A gazdagság, a bővelkedés, a biztonság még nem egyértelműen boldogság, a szegénység, a bizonytalanság pedig nem egyenlő a boldogtalansággal.            

Különböző mértékű szegénységben is lehet boldogan, szeretetben élni. És a bizonytalanságon id felül tudunk kerekedni Isten ígérete szerint, ha azt az Ő kezébe tudjuk letenni. Viszont szívünk minden vágyának beteljesülésével is lehet hiányban szenvedni.

Jézus szavai azt tanítják, hogy az ember életét nem a vagyona tartja meg. Hanem Isten gondviselése, amiben bízhatunk. A példázat végén pedig azt mondja, hogy így jár, azaz hiába lesz a vagyona annak, aki magának gyűjt és nem Istenben gazdag. De mit is jelent ez? Mit jelent Istenben gazdagnak lenni? Az ószövetségi gondolkodás szerint… Szintén Jézus szavai jutnak eszembe erről, amikor a parancsolatokról beszél: az els szerint Istent kell szeretni, a második szerint magunkhoz haslóan a másik embert. Ennyi a törvény megtartásának a magja. Máshelyütt pedig azt mondja Jézus, hogy Isten országát keressük előbb, és minden egyéb megadatik. Isten országa pedig Jézus Krisztus igehirdetése szerint közöttünk van. Elérkezett hozzánk, és az egymással való közösségben élehtjük meg. Nem otthon, egyedül, hanem egymás között.

A mai aratási hálaadás gondolkoztasson el bennünket azon, hogy mink van és mink nincs. És azon is, hogy hogyan éljük meg ezt a helyzetet, hogyan éljük meg a hiányunkat vagy a többletünket. A hálaadás nemcsak a köszönetmondást jelenti Isten felé azért, amit kaptunk, amit elérhettünk. A hálaadásnak része az is, hogy „jól” bánjunk azokkal, amink van. Hogy helyesen és őszintén használjuk fel és osszuk meg. Mert a boldogság csak akor az igazi, ha megosztjuk másokkal. Ámen