2014. 09. 28. – Szentháromság ünnepe utáni 15. vasárnap (Molnár Lilla)

Dátum:
2014. 09. 28.
Igehirdető neve:
Molnár Lilla
Ige helye:

ApCsel 8,14-25

Alapige:

Kegyelem Nektek és békessől Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztusól! Ámen

Prédikáció:

A mai igeszakasz igazán a kereszténnyé válás lépcsőiről szól. Olvastuk az igeszakaszban, hogy Samária befogadta az Isten igéjét. Itt arról van szó, hogy Fülöp, egyike a hét görögül beszélők gondozójának, diakónusának, prédikál Samáriában, hirdeti Jézus Krisztust, jeleket tesz és megkereszteli az embereket. De amikor megjön Samáriába Péter és János, imádkozni kezdenek értük, mert a keresztség önmagában nem tűnik kiteljesedettnek, azt írja az Apostolok Cselekedetei, hogy nem részesültek a Szentlélek ajándékában, még egyikükre sem szállt rá Isten Lelke. De, hogyan is értsük ezt? Mit jelent ez?  Hogyan is működik valójában a Szentlélek, hogyan telhet meg vele az ember? Mi kell ahhoz, hogy Isten Lelke hassa át az életünket és vezesse a gondolatainkat, cselekedeteinket?

            E kérdések mellett az igeszakaszban egy elég heves összetűzés is megjelenik. Péter apostol nem hazudtolja meg magát, azzal a vehemenciával ront neki egy Samáriai embernek, amit már az evangéliumi történetekből is ismerünk…..

Ismerős valakinek Gács (Gross) Rezső neve? Nyugodtan felteheti a kezét, aki tudja, ki is az a Gács Rezső! És ha azt mondom: Vigyázat, csalok! Igen, Rodolforól, a világhírő magyar bűvészről van szó. Én egy éves voltam, amikor Rodolfo meghalt, nem láthattam élőben, és a tv-ből is alig ismerem, de lehet, hogy a testvérek közül sokan ismerték a trükkjeit. Azt olvastam róla, hogy egy nagyon tehetséges ember volt, aki nem csak szemfényvesztést akart, csupán megtéveszteni az embereket, hogy minél több pénzt csináljon; hanem Rodolfo minden nap órákon át gyakorolt, folyamatosan törte a fejét, tanult, fejlesztette magát, hogy minél ügyesebb bűvész legyen.

            A mai bibliai történetünkben szereplő Simon is egy mágus volt Samáriában, akiről azt írják a nyolcadik fejezet korábbi versei, hogy varázslással foglalkozott és ámulatba ejtette Samária népét, mert igen nagynak állította be magát. Talán a varázslást ma már másként értjük, negatívabb felhangja van, mint a bűvésznek. Az ApCselből nem derül ki, hogy miféle varázslás volt ez, csak annyi, hogy Simon ámította az embereket, a görög szó további értelmében ’összezavarta’ őket, „igen nagynak állította be magát”, azaz, nagyon jól el tudta adni a tudományát, az emberek hittek neki, csodálták. Azt mondták rá, hogy „Ő az Isten Hatalmasnak nevezett ereje”. Ez a Simon, amikor látta, hogy Fülöp igehirdetését sokan hallgatják, népszerű városban, és jelek, valószínű gyógyulások kísérik, felfigyelt rá, és azt olvassuk: hívő lett és megkeresztelkedett. Olyan jó lenne erről többet tudni, hogy miben változott meg ez a Simon, mitől lett más, elhagyta a szemfényvesztést, nem ámította tovább az embereket? Mit is jelent az, hogy Simon hívő lett és megkeresztelkedett?

                Simont nagyon megfogta, amit Fülöp csinált. Bizonyos szempontból hasonlított rá: sokaság figyelte, hallgatta, akik elámultak az evangélium, szavain, csodák történtek, az emberek pedig hittek Fülöp beszédeinek, hatással volt rájuk. Simon is ugyanezeket akarta, számomra így áll össze a kép, követte Fülöpöt, valahogyan ő is a hatása alá került. Egyszer csak, megjelenik Péter és János, a két híres, nagy, jeruzsálemi apostol és „diagnosztizálják” a helyzetet. Nagyon jó, hogy Samária lakóit érdekli az evangélium, meg is keresztelkednek, ha templomba nem is mennek (mivel még nincs), de sokat hallgatnak igehirdetés. Úgy tűnik azonban, hogy ez még kevés: még nem szállt rájuk a Szentlélek. Arra gondolok, hogy ezt azt jelenheti, hogy nem változott meg az életük teljes mértékben. Voltak, aki meggyógyultak, voltak, akik megváltoztak, de bizonyára megmaradtak pogány szokásaik, lehet, hogy nem hagytak fel tisztességtelen üzletekkel, lehet, hogy még sokan keresték a simon féléket, nem tudom igazán, hogy ez mit jelenthet. De amikor az első Pünkösdkor a Szentlélek leszáll az emberekre, ott nagyon különös, látványos dolgok történnek, az emberek nyelveken szólnak, a különböző nyelvűek hihetetlen módon értik egymás beszédét. Pál a Galatákhoz írott levélben beszél a Lélek gyümölcseiről, ami a: szeretet, öröm, békesség, türelem, jóság, szelídség, szerénység, tisztaság, stb… Ha ezek valamilyen módon nincsenek jelen az ember életében, akkor hiányzik abból az életből a Szentlélek munkája, jelenléte.

Egy személyes megjegyzés ehhez: nem gondolom, hogy ez teljes hiány lehet. Hiszen Isten és az Ő Lelke nem tud nem jelen lenni az életünkben Hiszem azt, hogy a legmélyebb rosszban és legnagyobb örömben is ott van, a kérdés inkább az, hogy mi mennyire vagyunk ennek a jelenlétnek a tudatában, illetve mi mennyire igényeljük, kérjük ezt a jelenlétet. A keresztény kisegyházakban nagyon nagy hangsúlya van annak, hogy az ember életén mennyire látszik, mennyire érezhető az ő hite, Istenhez tartozása. Mi, lutheránusok talán visszafogottabban beszélünk erről. A kegyelmi ajándékokról különösen, mint a nyelveken szólás, például. Számomra is idegen, nem is vágyom rá, nem is imádkozom érte, azt azonban nagyon fontosnak érzem, hogy törődjünk azzal, mennyire látszik az életünkön, hogy Krisztus nevére kereszteltek bennünket, hogy Krisztus megváltottjai, Isten gyermekei vagyunk. Azért, mert ahogyan éljük az életünket, az kihat a másik ember életére. Abban pedig felelősségünk van, mert egymásra vagyunk bízva, hogy ki hogyan áldja meg vagy keseríti meg a másik ember életét. Mert aki türelmes a másik emberrel, az a békét őrzi, az tekintettel van a társára. Aki szerény, az nem kelt rossz érzést a másikban, azzal nem kínos beszélgetni, amellett nem fogjuk kicsinek, kevésnek érezni magunkat. Aki jóságos, az mellettünk lesz a szükségben, arra számíthatunk, aki önfeláldozó, az életünket mentheti meg, és így tovább… A Szentlélek jelenléte és gyümölcsei az életünkben nem a keresztség l’art pour l’art adaléka, hanem a világot, emberi életeket befolyásoló dolog, hogy van, vagy nincs.

Péter és János megérkezésük és imádságuk után kapcsolatba kerülnek az emberekkel. Rájuk tették a kezüket, és azok részesültek „a Szentlélek” ajándékában. Annyira hiányzik ide még egy-két mondat a Cselekedetek könyvét író Lukácstól. Részesültek a Szentlélek ajándékában ezek az emberek, és? Mi történt velük? Hogyan nézett ez ki? Mi változott? Nem tudjuk, de Simont lenyűgözte ez a dolog. Valahogyan ő is a részese, illetve letéteményese akart ennek lenni. Fontos itt megjegyezni, hogy a Lélek passzív módon adatik. A Szentlelket nem az apostolok adják! Az egyház, az egyház szolgálatvégzői nem birtoklói Isten Lelkének! Mi csak eszközök vagyunk Isten kezében, akiken keresztül megadathat, hogy megtelnek életek a Szentlélek jelenlétével! Viszont, ha az ember kéri, és hiszi, hogy megkaphatja, akkor megtörténik, ez az Újszövetség tanúságtétele!

Péternél elszakad a cérna, amikor Simon pénzt ajánl nekik. Kicsit bántó az a durvaság, amellyel válaszol, de mutatja a dolog komolyságát, ami ránk is érvényes ma: Hogy senkinek eszébe ne jusson az, hogy Isten bármiféle ajándékát pénzen megveheti. Péter indulata Jézusra emlékeztet, amikor a templomból kizavarja az árusokat. Mind a kettejüket felveti féltékeny törődés, hogy lealacsonyítják, nem tisztelik Isten dolgait, az Ő házát, az Ő ajándékait. Pedig sokszor mennyivel egyszerűbb lenne „megvenni” dolgokat. Mert néha könnyebb egy kis pénzt kiszorítani a költségvetésből, mint időt, energiát, törődést adni az életünkből. Azért, mert elfoglaltak, leterheltek, megfáradtak vagyunk, vagy egyszerűen csak vágyunk arra, hogy népszerűek legyünk, elismerjenek, fgyeljenek ránk, hallgassanak ránk, nagynak tartsanak minket, mint Simont. Péter elküldi őt. Azért, mert a pénzétől többet érne, ha őszinte ragaszkodás, őszinte kíváncsiság, keresés lenne a szívében. Az kevésbé látványos, de Istennek többet ér!

Az apostolok nem különb emberek másoknál. A lelkészek sem. Sőt. a lelkész az ordináció során megbízást, felelősséget kap, hogy Isten ajándékait az emberekhez vigye. De amikor személyesen „találkozunk” Jézussal az életünkben, amikor Isten megérint bennünket, ezek az élmények apostolokká tehetnek bárkit, azaz Jézus Krisztus tanúivá ebben a világban. És így bárki az örömhír hordozójává, és Isten ajándékainak a közvetítőjévé válhat. A helytállás, a tisztességes, imádságos és mások javára élt élet luther-kabát nélküli igehirdetés, amit Isten pénzzel megvehetetlen erővel és áldással kísér! Ámen