2012. 10. 15. – Szentháromság utáni 19. vasárnap (Réz-Nagy Zoltán)

Dátum:
2012. 10. 15.
Igehirdető neve:
Réz-Nagy Zoltán
Ige helye:

1 Móz 1,26-28,31

Alapige:

26Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon, az egész földön és mindenen, ami a földön csúszik-mászik. 27Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket. 28Isten megáldotta őket és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be és hódítsátok meg a földet. Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön mozgó minden élőlényen! 31És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó. Így lett este, és lett reggel: hatodik nap.

Prédikáció:

a Biblia egyik legismertebb része felolvasott szakaszunk. Nemzedékek hosszú sora gondolkodott rajta, értelmezte, magyarázta: beleivódott a gondolkodásukba, a látásmódjukba, keretet adott hitüknek, meghatározta istenképüket.
Gyerekkorom egyik nagy élménye volt a domino – játék. De nem a rendeltetésszerű módon való használata, hanem az, amikor a felállítottuk a domino – elemek sorát , majd meglöktük az elsőt és láttuk, hogyan döntik fel egymást.
A tehetetlenség következtében borították föl egymást a hasábok, mégis kicsit olyan érzés volt, mintha élő lenne az egész kígyózó sor.
A teremtéstörténetnek ez a része olyan, mint egy felállított domino – sorozat első, megbillentett darabja: elindított egy mozgást, egy folyamatot, mely még mindig tart, még mindig hullámzik, és egyre messzebb és messzebb fejti ki hatását.
Ez az első, lökést adó elem nem volt más, mint egy eszme, egy gondolat születése, hogy egyetlen Isten teremtette a Világot, hogy csak egyetlen Isten van, nincs több, nincs más. nincs külön a pusztításnak, istene, és külön a termékenységnek istene, mint ahogy Egyiptomban, vagy Indiában hitték és hiszik. Nem, egy Isten van.
Egy német hittankönyvben találtam egy rajzot: a különböző istenképeket mutat be: milyennek látjuk külön-külön Istent. Rendőrnek, pincérnek, tolószékes, tehetetlen öregembernek vagy programozó informatikusnak?
A sok problematikus Istenkép kerül a rajzon elő, mindegyik téves, mégis – egyik másik Istenképre ráismerhetünk.
Miért?Mert istenképűségünk – legyen akármilyen roncsolódott, sérült, akkor is alkalmas arra, hogy megalkossuk belőle a párhuzamokat, és azak a párhuzam alkotások bármennyire is tévesek, mégis vallanak, ha másról nem, hát elromlott istenképűségünkről.
Tudjuk, hogy téves, fals a szó, amivel ki akarjuk fejezni, hogy mi nekünk Isten, de meg kell próbálnunk. És mai szavakkal kell, hogy megpróbáljuk:
Ő a tulaj, a tulajdonos, de a megrendelő is, sőt, a kivitelező is. Ő a mérnök, a programozó, de a grafikus is. És nem utolsó sorban olyan, minta zongorahangoló, vagy az órásmester, aki beállítja, behangolja a nagy művet, mint egy szerkezetet.
A Bibliai időkben nem tudhatták, amit mi tudunk.
Univerzum fizikai paramétereinek finomhangoltságát. Ez indokolja a felvetést, hogy a Teremtőnket egyfajta finomműszerészhez is hasonlítsuk. Az Univerzum keletkezésekor az anyag és energia mellett létre jöttek az alapvető természeti állandók, amelyek számszerű értékei éppen olyanok, hogy lehetővé tették a világban az élet és ennek nyomán az értelmes élőlények, az ember kialakulását.
Az állandók éppen optimumra vannak beállítva, és ezek közül bármelyik csekély mértékű megváltozása megváltoztatná a világ működését, olyannyira, hogy például a csillagok nem tudnának meleget sugározni, vagy az atomok nem tudnának szerves molekulákat alkotni, esetleg nem is létezhetnének atomok, mert az elektronok nem tudnának az atomban stabil pályákon keringeni. Hogy a világunk olyan, amilyen, az a természeti állandók összehangoltságának köszönhető. Világunk működését alapvetően meghatározó, független fizikai állandók száma 26. /A legfontosabb 5 ezek közül: A Planck állandó, a fénysebesség, az elektron töltése és tömege, a gravitációs állandó./
A 26 független paraméter mindegyikét +/-0,1% pontossággal kell eltalálni ahhoz, hogy az optimális összhang meglegyen, és a világ azt az arculatát mutassa, melyet ismerünk.
hogy ilyen esetben az összehangolódás valószínűsége biztosan kisebb, mint
0,000……………………….……………….…001
ahol a tizedesvessző utáni nullák száma legalább 150.
A bibliai időkben, de még a középkorban sem tudhattak ezekről, de sejtettek valamit.
A körzőt tartó Jézus Krisztus képe erre is utal, a mértékre.
Jób Könyve 38. fejezetében – Isten első beszédében azt kérdezi az ÚR Jóbtól: Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem… Tudod ki szabta meg méreteit, és ki feszített ki fölötte mérőzsinórt?” /Jób 38,4-5
Ez a bibliai kép éppen a mértékre, a fizikai állandókra való utalásként is felfoghatjuk.
A biblia más könyveinek íróit is mélyen befolyásolta a teremtéstörténet, a Teremtés elbeszélése Mózes 1. Könyvében. . Számunkra igen fontos, hogy a teremtés elbeszélését több más bibliai könyv írója ismerte és továbbvitte a gondolatot, az eszmét, a hitet, hogy az egész világ és benne az ember egyetlen Istennek a terve, szándéka szerint jött létre, azaz az Ő teremtése.
Kifejezni, amit tudtak, amit gondoltak a saját fogalmaikkal, az akkori kor tudásszintjén tették.
A zsidókhoz írt levél például ezt írja:
“Mert minden háznak van építője, aki pedig mindent felépített, az Isten az.” (Zsid 3,4)
A gondolat lényege, hogy a ház vall építőjéről. A világ egy hatalmas mű. olyan mint egy építmény, és ez a hatalmas mű az alkotójáról vall.
Ehhez nagyon hasonlót találunk az egyik görög nyelvű ószövetségi könyvben, Sirák bölcsességeiben:
Mert a teremtmények nagyságából és szépségéből összehasonlítás útján meg lehet ismerni teremtőjüket. / Bölcs 13,5
A Biblia azonban mást, többet is elmond Istenről, mint Teremtőről. Emlékszem mennyire meglepett először, mikor arról tanultam a teológián, hogy a héber nyelvben több kifejezés is jelentheti azt, hogy Isten.
És az a szó, melyet a leginkább úgy lehetne fordítani, hogy istenség – ráadásul többes számban szerepel következetesen, egyáltalán nem találjuk meg egyes számban.
A teremtés elbeszélésében ezt az Istenségnek fordítható szót találjuk, de amikor a teremtéstörténet elbeszélése az általánosból egy személyes részre, az első emberpár történetére vált, ott egyszeriben feltűnik egy új szó, pontosabban egy név – ennek az egyetlen Istennek a neve. Az a négy betű, a JHVH, mely az ószövetséget követő hagyományban következetesen egy másik, az adonáj – szóval helyettesítettek.
Ehhez nagyon hasonlót figyelhetünk meg a Biblia egy más könyvében is, Jób Könyvében, ahol a szenvedő Jób a barátokkal való hosszú beszélgetése, vitája során végig az istenséget emlegetik, de amikor végül Isten maga zárja le a vitát, akkor a könyv attól kezdve Jahvéról vall. Jahve szólal meg a fogószélből, Ő mutatja be Jóbnak az egész teremtést, és ezután Jób ezt mondja: Eddig csak hírből hallottam Rólad, de most a saját szememmel láttalak.
Eddig csak elvont Istenségként ismertem Istent, de most megismertem a személyes Istent Jahvét.
Az a válasz, melyet a teremtéstörténet és Jób Könyve is ad, ugyanaz: mindannyian elindulunk az istenség eszméjéből, létezik, nem létezik? Aztán a kérdésre életünk során valamikor adunk egy választ, ez a válasz lehet időt álló, de változhat is, de még ha időt állónak tűnő válasz volt is, az igazi fordulat akkor történik, amikor felismerjük, amikor rádöbbenünk, hogy Isten személy. Mert amíg csak elvont fogalom számunkra, addig csupa hideg távoli fogalmakkal lehet a tulajdonságait megfogalmazni. Végtelen, örök, mindenható – ezek csupa hideg, távoli fogalmak.
De bennünk van az istenképűség, mely akármilyen sérült is a bűn miatt, arra mégiscsak alkalmas, hogy Istenben nemcsak a hideg távoli elvont istenséget vagyunk képesek tisztelni, hanem a személyeset, a minket megérintőt, a hozzánk közel állót, a bennünket szeretőt.
Jézus ezt a személyes Istent, Jahvét mutatta meg, ábrázolta ki önmaga által, önmagában.
De ezt a szeretetet Ő is a teremtett világ művein keresztül mutatja be nekünk: Máté Ev. 6. fejezetében a Hegyi Beszédben a mező liliomiról, az égi madarakról beszélt, mint Isten szeretetének, gondoskodásának nyilvánvaló szemünk előtt lévő jeleiről. Azt mondja: ha Jahve őket ilyen nagy műgonddal hozta létre, szépségüket ilyen tökélyig vitte, ha ilyen nagy szeretettel veszi körül őket, akkor mi – akik az ő képét hordozzuk magunkon, ránk mennyivel inkább odafigyel, és személyesen gondoskodik rólunk.
Ne aggódjatok tehát – fejezi be az érvelését Jézus. /Mt 6,25-30
Dietrich Bonhoeffer írja: A remény ereje ott, ahol mások elcsüggednek. Erő ahhoz, hogy emelt fővel járjunk akkor is, ha látszólag minden félresiklik. Erő a kedvezőtlen fordulatok elviseléséhez, olyan erő, mely a jövőt soha nem engedi át az ellenségnek, hanem maga tart rá igényt… Lehet, hogy az Ítélet napja holnap lesz, s ha így lesz, örömmel fogjuk abbahagyni a jövőért folytatott munkát, de csakis akkor és nem előbb. Ámen