2012. 07. 15. – Szentháromság ünnepe utáni 6. vasárnap (Réz-Nagy Zoltán)

Dátum:
2012. 07. 15.
Igehirdető neve:
Réz-Nagy Zoltán
Ige helye:

Ézs 43,1-5

Alapige:

1De most így szól az ÚR, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! 2Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg. 3Mert én, az ÚR, vagyok a te Istened, Izráel Szentje, a te szabadítód! Kárpótlásul adom érted Egyiptomot, Etiópiát és Szebát adom helyetted. 4Mivel drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek, azért embereket adok helyetted, életedért nemzeteket. 5Ne félj, mert én veled vagyok!

Prédikáció:

Ne félj! Szól ma hozzánk a felszólítás, a buzdítás. Kétszer is elhangzik, és ha mást nem is tudunk megőrízni a hallottakból, csak ezt a két szót, már akkor is a lényeget megragadtuk: Ne félj! Ez a hit lényege, annyira ez, hogy néha egyet jelent a hittel. Vannak az életben olyan pillanatok, amikor a hitnek az a mércéje, hogy képes-e az ember kellő bátorságot összegyűjteni magában, képes-e legyőzni a félelmeit.
A természet pusztító erői félelmetesek voltak régen is, és most is. A régiek nyilván nagyon féltek a pusztító elemektől, meg is személyesítették őket. Ézsaiás bátorítása elsősorban azt mondja, hogy Isten nagyobb hatalom, mint a pusztító árvíz, vagy a tűzvész. De ez nem azt jelenti, és Ézsaiás sem azt mondja, hogy aki hisz, az megússza az árvizet, vagy a tűzvészt, hanem azt, hogy Isten akkor is vigyáz ránk, amikor éppen ezeket a katasztrófákat éljük át.
Nemrég láttam az „Azután” című filmet, melynek nyitó jelenete egy cunamit mutat be, nagyon hitelesen. A pusztító ár a főszereplő francia TV-bemondónőt is elsodorja, majdnem meg is fullad, de élet és halál határán halál-közeli élményt él át, és gyökeresen megváltozik az élete. Az őt elsodró ár különös módon hozzásegíti ahhoz, hogy más emberré váljon.
Isten velünk van, még a katasztrófák idején is érezteti velünk szeretetét.
De van egy különös törvényszerűség, melynek még Isten cselekvő tettében is alárendeli magát.
Mi ez a törvényszerűség, ez a kegyetlen üzleti etikai elv:
„Bőrt bőrért…” Így találjuk ezt az elvet a maga brutális egyszerűségében megfogalmazva a Jób könyvében.
Nincs ingyen ebéd – tartja a mondás. Mindennek meg kell fizetni az árát. Emberekért embereket: Ez alapigénkben így fogalmazódik meg:
Egyiptomot adom helyetted, embereket adok helyetted, életedért nemzeteket.
Az egyenértékűség elveként emberét embert.
De bármennyire is cseng ez egybe a Mózesi Törvények elvével, a szemet szemért – elvvel, Jób könyvében ezt az érvelést, az egyenértékűség szabályát, „hogy bőrt bőrét”, ami a szemet szemért paródiájaként is felfogható éppen a sátán mondja ki Jób Könyve történetében. „Bőrért bőrt ad az ember…” Vagyis ezt az elvet kéri számon Jób Könyvének Sátánja az emberen, és vádja az, hogy ez az elv sérül.
Ézsaiás próféta sem tud még az ember helyett embert és élet helyett életet” törvényétől szabadulni. Hogy Isten átvállalja és ezzel megszünteti ezt, erről egyenes, világos módon csak Jézus beszélt.
És ennek egyik legjobban érthető képi megfogalmazását C. S. Lewis angol író adja a Nárnia Krónikáiban: A második világháború idején, a bombázások miatt vidékre telepítették ki a londoni gyerekeket, s Lewis is befogadott egy kislányokból álló csoportot. Míg a kislányok otthonában időztek, egyre csak azon tűnődött, hogyan lehetne nekik elmesélni mindazt, amit Jézus értük tett. Olyan könyvet akart hát írni, amilyet ő maga is szívesen olvasott volna gyerekkorában: nagy kalandokról, varázslatokról, a ruhás állatok harcairól, törpékről és óriásokról, meg persze a szépséges, de gonosz boszorkányról, aki bűvöletével rabságban tartja a teremtményeket. Egy klasszikus mesét, amely az áldozatvállalásról szól.
Az első kötetben a fiatalabb fiúnak Edmundnak meg kellene halnia, mert bűnt, árulást követett el. Ezért a Fehér Boszorkánynak – vagyis a gonosznak – hatalma van felette, övé az élete, vére az ő tulajdona. De Júda oroszlánját megjelenítő Aslan helyet cserél vele, a bűnért, a csalásért járó fizetséget Ő maga fizeti meg azzal, hogy helyet cserél s fiúval. A gonosz benyújtja a számlát, de Isten – titokban – kiegyenlíti.
Nagyon szépen, egyáltalán nem direkt módon, hanem nagyon finoman, áttételes módon előlegezi meg Jób Könyve Jézus Hegyi Beszédét.
És az a mondata a Hegyi Beszédnek, melyet a szemet-szemért, fogat fogért elv Jézusi cáfolatának kifejtésében találunk, hogy ne szállj szembe a gonosszal, mintha éppen Jób Könyvének Sátánjára vonatkozna. Az eredeti evangéliumi szövegben a ne vitatkozz – kifejezés áll. azaz ne fogadd el a Jób Könyve Sátánjától még azt az axiómának tűnő mondatot sem, hogy bőrt bőrért, vagy szemet szemért…
„Majd ha lesz elég pénzed, megadod.” Idős barátom ezzel a kísérőszöveggel adott át egy borítékot. Pályakezdő voltam, a majdnem üres szolgálati lakás várt rám, és az első hónapokban egy matracon aludtam, majd a testvérem adott néhány bútort, azokkal hevenyészve berendeztem. Egyedülálló voltam akkoriban, éhenkórász-voltom nyilván lerítt rólam. Idős barátom gesztusa azonban meglepett, hiszen nem kértem tőle semmit, nem is panaszkodtam, mégis adott, és bizony akkor tényleg jól jött a segítség. Aztán egy év múlva, amikor meg akartam adni, nem fogadta el. Kérleltem, és hivatkoztam arra, hogy kölcsönként adta és én el sem fogadtam volna , ha nem kölcsönként adja, de hajthatatlan volt.
Így az évek messzi távolából nézve úgy látom, hogy volt valami bibliai, sőt, megkockáztatom:jézusi a tettében, bár ezt akkor nem tudtam volna még magamnak sem megfogalmazni.
Nem szeretek tartozni, kölcsönkérni sem, és ha lehet, nem keveredek adósságba. Ezért érthető, hogy sokáig nem tartottam hitbeli szempontból fontos kérdésnek az adósságot és tartozást, míg meg nem tudtam, hogy a Miatyánk egyik mondata az adósság elengedéséről szól, és csak átvitt értelemben a bűnbocsánatról.
Ennek ismeretében a bűnbocsánat addig talajtalan, vagy föld felett lebegő eszménye hús-vér valósággá vált, hiszen egy adósság elengedése sokkal konkrétabbnak tűnik, mint egy vétek megbocsátása. Csakhogy adósság-elengedés és megbocsátás nem két külön fogalomként kell, hogy létezzen, mert a megbocsátás tulajdonképpen adósság-elengedés. Ezt még teológiai tanulmányaim elején rögzítettem magamban.
Eszmélésem következő lépcsője az volt, amikor láttam, hogy az adósság elengedése a Bibliai időkben vallási kötelesség volt.
„Minden hetedik esztendő végén el kell engedni az adósságot. Az adósság-elengedés módja pedig ez: egy hitelező se követelje felebarátjától, testvérétől azt a kölcsönt, amit embertársának kölcsönadott, mert adósság-elengedést hirdettek az ÚRért.” Ezt hívták eredetileg az Úr kegyelmes esztendejének. /5Móz 15,1-2

A következő pedig, amikor azzal szembesültem, hogy Jézus azzal az Ószövetségi, Ézsaiási mondattal lépett először nyilvánosság elé, hogy „Az Úr lelke van énrajtam, mert felkent engem az ÚR, hogy örömhírt hirdessek a szegényeknek…és hirdessem az ÚR kegyelmes esztendejét.” /Lk 4,16 -21/ Ugyanis az „Úr kegyelmes esztendeje” nem valamilyen túlspiritualizált jelképe volt az Isten felénk forduló szándékának, hanem az Ószövetségben kötelezően előírt – de Jézus idején már nem gyakorolt – elengedés évének a követelményére utalt.

Jézus idejében az emberek óriási adóterheket viseltek. A rómaiak a kliens-fejedelmek révén, – mint amilyen Heródes Antipász is volt – beszedték a földadót és a fejadót. Ezen kívül rengeteg közvetett adó és vám létezett még.
És még ehhez jöttek a templomadók, amelyek hasonlóan magasak voltak. A Tóra tizenkét-féle adónemet írt elő, ehhez jöttek még a papság által igényelt különadók. Mivel a római adózás teljesítését katonai erő biztosította, a szegényebb rétegek csak a templomadó befizetését tudták elkerülni. Ez viszont megbélyegzéssel, és elvileg a vallási életben való részvételből való eltiltással járt.
Jézus meghirdette az elengedés évét, és ezáltal azokhoz akart szólni, akik folyamatos lelkiismeret-furdalásukban már-már elhitték, hogy nincs számukra kiút, már-már elhitték, hogy még Isten előtt sincs esélyük. Mert Isten előtti tartozásuk – a be nem fizetett templomadó formájában – egyre csak nő, és úgy látták, hogy ezt soha nem tudják majd letörleszteni.
Jézus azt hirdette, hogy Isten elengedi nekik a tartozásukat: hogy a templomadó miatti tartozásuk el van törölve, mert Isten felhatalmazta, felkente Őt, hogy meghirdesse az elengedés évét.
Abban a történetben, melyet úgy ismerünk, hogy „A bűnös nő megkeni Jézus lábát” /Lk 7,36-50/, Jézus elmond egy adósokról szóló példázatot, mely arról szól, hogy akinek nagyobb adósságot engednek el, az jobban örül. Ezután összehasonlítva Simon házigazdaként elkövetett mulasztásait a „bűnös asszony” cselekedetével, arról beszél, hogy az elengedés, a megbocsátás azért lehet az asszony irányában nagyobb, mint Simon farizeus irányában mert: “sokat /vagy nagyon/ szeretett.” Ez a kifejezés vonatkozhat a Jézus iránti érzelmeire is, de arra is, hogy sokat szeretett. Ám úgy is fordíthatnánk a kifejezést, hogy “elkezdett nagyon szeretni”. Az asszony szeretetét úgy említi Jézus, mint az elengedés, vagyis a bocsánat eredményét és nem célját. A látszat az, hogy az asszonynak azért bocsáttattak meg bűnei, mert kimutatta Jézus iránt szeretetét, holott az ellenkezője az igaz. Azért szeret, mert bocsánatot nyert.
A postáról pár hete kaptam egy levelet, hivatalos értesítést. A levelet elvileg minden rendszerben nyilvántartott személy megkapta: tárgya igazolás, és háromféle követelést tartalmazott: vevőkövetelést, kölcsönből eredőt és egyéb követelést. Az összegnél pedig ez a szám állt: 0. A levél arról értesített, hogy irányomban a követelés 0 Ft. Ezt jó volt olvasni, maga a levél számomra arra a rangra emelkedett, hogy bekerült a jó hírek, az evangéliumok – persze csak a mezítlábasok – csoportjába.
Az idei Múzeumok Éjszakáján – vagy inkább délutánján került sor a MODEM előtti téren Tóth Endre „Zéró Demó” című performance-ára. A csupa nullát tartalmazó transzparensek – persze a művész eredeti szándéka mellett, vagy attól függetlenül – egy nagyon evangéliumi, nagyon jézusi üzenetet hordoztak – sokak számára nyilván nem különösebben, csak azoknak, akik ismerik a tartozás és a bűn egymással felcserélhetőségének bibliai alapjait. számomra, ugyanis rögtön eszembe juttatták a pár nappal korábban kapott hivatalos levelet:
2012 június 16. napján az alábbi követelést tartja nyilván: 0
Azaz 0.000.000.000.000.000.000