2014. 05. 25. – Konfirmáció (Réz-Nagy Zoltán)

Dátum:
2014. 05. 25.
Igehirdető neve:
Réz-Nagy Zoltán
Ige helye:
Mt 5,37
Prédikáció:

Ha ránézünk az oltárunkra, nagyon természetesnek tűnik, hogy egy ilyen klasszikus formájú, nagy, robusztus építmény tölti ki itt a teret. Annyira megszoktuk, hogy itt van, hogy fel se tűnik. Pedig templomunk eredeti küldetését tekintve teljes egészében más világból érkező alakzat. Görög építészetben használt dór oszlopok, és az úgynevezett timpanon – építészetben járatos emberek számára könnyen felismerhető. Ennek az építészeti megoldásnak nincs köze a Bibliához. Teljes egészében idegen a Biblia világától. Így tették fel a kérdést a kora-keresztények? Mi köze Athénnek Jeruzsálemhez?

Ha megtehetnénk, hogy egy időgéppel visszamennénk időszámítás előtti időkbe, a 168. évbe, és onnan egy izraelitát elhozhatnánk ide, és látná a templomunkat, akkor azt kérdezné, hogy ez akkor most egy pogány- görög,  sokistenben hívő közösség?

Ő ugyanis egyből felismerné, hogy honnan valók ezek a formák és mit jelentenek.

Az ókorban a zsidóságot szinte elborította az idegen – jelesül a görög kultúra befolyása. És voltak, akik kritika nélkül behódoltak neki, a gyerekeiket gymnasion-ba járatták, és teljesen asszimilálódtak. Voltak, akik teljesen elutasították, és próbálták kizárni az életükből. És voltak, akik kritikusan viszonyultak hozzá, és azt tanították, hogy ami jó, azt meg kell ismerni, ami rossz benne, ezt pedig el kell utasítani.

Jézusnak azt a mondatát, hogy legyen a Ti beszédetek igen-igen, nem-nem nemcsak úgy lehet érteni, hogy legyünk egyenesek, közöljük világosan, hogy mit akarunk, hanem úgy is érthetjük, hogy ez az idegen kulturális befolyással kapcsolatos stratégiája Jézusnak. Van, amire igent kell mondani, és van, amire nemet kell mondani. Az aranyborjú története is erről a helyzetről szól: a zsidóság történetének hajnalán a környező népek mind gyakorolták a bikaisten – kultuszát. Amikor Áron aranyborjút készített és a nép elkezdte az aranyborjút, a bikaistent imádni, akkor teljesen asszimilálódott. Teljesen elfogadta – kritika nélkül azt az idegen kulturális befolyást, melynek ki volt téve. Ha Áron aranyborjúja győzött volna, ha Mózes alulmarad ebben a – a nép kegyeiért, és a tekintélyért folytatott küzdelemben, akkor minden másként alakul. Akkor a zsidóság beolvadt volna a környező népek közé, nem lett volna egyistenhit, és minden másként alakul.

Felolvasott igénk azt a pillanatot idézi fel a történetből, amikor úgy tűnik, vesztésre áll az egyistenhit ügye. Amikor a nép az aranyborjút választotta JAHWEH helyett.

AZ aranyborjú, a bika-kultusz természetesen nem honosodott meg Mózes népének körében, de a bika, mint vallási jelkép azonban nem tűnt el. Még a JAHWEH tiszteletet szolgáló templomok oltárainál is megtaláljuk őket, és később a Jeruzsálemi Templomban is.  Maga a Biblia is elmondja ezt. Aki veszi magának a fáradtságot, és alaposabban utána olvas, az láthatja ezt. Úgy ahogy a reformáció során is nem tüntették el a Wittenbergi reformátorok a korábbi egyházi szokásokat, nem tiltották a szentek tiszteletét, csak a hozzájuk való imát, vagyis az imádatukat.

A konfirmáció során megtanultunk egy fontos definíciót: hogyan viszonyul az evangélikus egyház az idegen kulturális  jelenségekhez? Amit a Biblia nem tilt, az gazdagíthatja a az istentiszteleti életet. Ez az evangélikus stratégia: hogyan viszonyuljunk a kultúrához, mely körbevesz minket? Így legyen a mi viszonyunk igen-igen, nem-nem.

Visszatérve az oltárunkra: a felső részén látható az a lapos háromszög alak – a timpanon. melybe egy még kisebb, arányaiban hasonló háromszöget láthatunk. Ezt a háromszöget a kereszténység a szentháromságra való jelképként átértelmezte. Így egy régi forma új értelmet nyert. Néhány évtizede még ebben a háromszögben, ezen az oltáron még látható volt egy szem.

Egy Angliai egyetem teakonyhájában végeztek egy kísérletet. Ebben a teakonyhában a az egyetem alkalmazottai maguk fizettek egy becsületkasszába az általuk fogyasztott teáért vagy kávéért. Az ajánlott árak listája ki volt függesztve a konyhában. Egy nap szalagposztert függesztettek ki a az árlista fölé, minden magyarázat nélkül, és hetente új képeket tettek ki váltakozva virágokat, vagy egyenesen a megfigyelő szemébe néző szemeket. Senki sem tett megjegyzést az új dekorációra, de a becsületkasszában összegyűlt összegek jelentős mértékben változtak. Amikor szempárokat tettek ki, akkor jóval magasabb összeg gyűlt össze a becsületkasszában. A megfigyelés szimbolikus jele a figyelő tekintet korrektebb viselkedésre ösztönözte az embereket. A szemek hatása teljesen öntudatlanul érvénysült. Ez ebben a minket is érintő tanulság. Úgy érnek bennünket hatások, hogy nem is tudunk róla. Öntudatlanul engedelmeskedünk ki nem mondott, elrejtett parancsoknak, melyeket környezetünk, kultúránk sugall számunkra.

Jézus ezt mondta: legyen a ti beszédetek igen-igen nem-nem: olyan követőket akart, akik képesek arra, hogy megítéljék, mi kell nekik és mi nem. Akik nem a külvilág adta ingerek szerint cselekszenek, és aszerint alakítják véleményüket, hanem akik képesek arra, hogy függetlenítsék magukat attól a szuggesztiótól, attól a befolyástól, mely nem akar mást, mint a pénztárcánk tartalmát elvenni, időnket elrabolni, voksunkat magukénak tudni, és ezáltal támogatásunkra hivatkozni és ezalatt a fejünk felett dönteni.

Természetesen nem arról van szó, hogy ne lehessen bennünket egyáltalán befolyásolni. De legyünk tisztában azzal, hogy minden befolyásolás, minden: és a tisztességes lelki vezető nem szabad, hogy éljen ezekkel. Ugye bűvészeknél szokott elhangzani az a figyelmeztetés, hogy „vigyázat csalok!” Mi lelkészek nem, de körülöttünk nagyon sokan. Úgyhogy vigyázat, csalnak: és mindehhez még hozzátartozik az is, hogy egy olyan világ felé tartunk, ahol mindent tudnak rólunk. Kivel vagyunk kapcsolatba, mit szeretünk, mi a gyengénk, milyen titkaink vannak, mindent. Befolyásolni tudják a fogyasztási szokásainkat, azt is, hogy honnan és miből tájékozódjunk. Egyet nem tudnak befolyásolni: a több száz éve működő stabil egyházi közösségeket, melyek nem érdekeken alapulnak, nem hobby-körök, és nem befolyásolja őket sem korszellem, sem a profit kényszere, sem felülről elvárt statisztikai adatok, sem semmi más: és ezután sem szabad engedni, hogy ilyen igényekkel megmérgezzék közösségünket. Kedves konfirmandusok: megszoktátok már, hogy használni akarnak Titeket: a tanár és az edző versenyekre vinne, az iskolának a jó statisztika miatt kellesz, vagy nem kellenél, de már nem küldhet el. Később a főiskola és egyetem a fejkvóta miatt akar, a munkahely a munkaerőt, az általad megtermelt pénzt látja majd Benned. Két hely van a világon, ahol nem azért örülnek Neked, mert hasznot remélnek belőled: a családod és az egyházad. Két közösség van, amelynek akkor is kellesz, ha másnak és máshol már nem: a családod és az egyházad. Ezért is van itt most mindkettő és meg is tudjuk Nektek ezt mutatni: önmagadért vagy értékes, és hálásak vagyunk Istennek egyszerűen csak azért, hogy vagytok. Ámen