2014. 05. 25. – Konfirmáció (Balázs Viktória)

Dátum:
2014. 05. 25.
Igehirdető neve:
Balázs Viktória
Ige helye:
2Kor 5,17
Prédikáció:

Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme, új jött létre.

Egy turista csoport bejárta Európát, ellátogatva a híres, történelmi helyekre. Lenyűgözte őket, hogy milyen sok kis falu volt nagy művészek, költők zeneszerzők, tudósok, vagy épp politikusok szülőhelye. Amikor egy különösen festői szépségű falucskában sétáltak, az egyik turista odament egy férfihoz, aki az egyik épület előtt ült, és megkérdezte tőle: „Elnézést! Születtek ezen a településen nagy emberek?”

Az idős ember egy pillanatig gondolkodott, aztán így felelt: „Nem. Csak nagyszerű kisbabák!”

Szeretett Testvéreim, Kedves Konfirmandus fiatalok!

Mindenki kisbabaként kezdi – és mindenkinek lehetősége van arra, hogy nagy emberré váljon, és ez nemcsak a világban van így. Amikor kereszténnyé leszünk, akkor újjászületünk, mint Krisztusban kisdedek, és ugyan úgy növekednünk kell, mint egy kisbabának, aki megszületik.

A konfirmációra való felkészülés a növekedésnek egy fontos szakasza, és ennek az útnak a konfirmáció pedig egy fontos állomása.

Közel egy éven keresztül mi is ezen az úton jártunk, és erre a napra készültünk, hol Hajdúszoboszlón, hol pedig Berettyóújfaluban. Megismerkedtünk Jézus életével és egyházunk tanításával, és olyan kérdésekről beszélgettünk, ami az életünket érinti, ami a hitben való növekedés szempontjából fontos lehet a számotokra.

Ma pedig itt álltok azért, hogy ennek az útnak egy fontos mérföldkövénél most már ti magatok  adjatok számot arról, hogy már nem vagytok kisbabák, mint ahogyan azok voltatok, mikor szüleitek és kereszt szüleitek elhoztak titeket a templomba azért, hogy a keresztség szentségében részesüljetek. Akkor még ők voltak azok, akik elmondták helyettetek azt, hogy szeretnék, ha Istenhez tartoznátok. Ők ma is itt vannak, de ma már nem ők azok, akik helyettetek szólnak. Ma már ti vagytok azok, akik a magatok nevében megerősítitek mindezt.

Tanultuk, hogy a konfirmáció megerősítést jelent. Tudjátok, kétoldalú szó ez. Kétoldalú, mert egyrészt ma ti erősítitek meg azt a szándékotokat, hogy életeteket Jézussal együtt szeretnétek élni, másrészt pedig Jézus erősít meg titeket abban, hogy Ő veletek van és veletek is lesz életetek minden  napján. Ebben az értelemben mondhatjuk azt, hogy a konfirmáció két fél részéről történő kölcsönös megerősítés. De nemcsak megerősítés, hanem megerősödés is.

Mert nem maradhatunk örökre kisbabák, hanem növekednünk kell. És a hitben való növekedésre az ad alkalmat, ha olvassátok a Bibliát, ha imádkoztok, ha részt vesztek az istentiszteleten, ha hittan órára, vagy ifire jártok. Ahogy szerdán, a vizsga előtt mondtam is nektek a konfirmációra való felkészülés legfeljebb abban az értelemben jelentheti egy útnak a végét, hogy igen, ügyesen levizsgáztatok, nem kell tovább a felkészítőre járnotok. De a növekedés szempontjából ez itt,  bizony az út eleje. Eleje annak az útnak, amit már nem gyermek módjára, hanem felnőttként  élhettek.

Szerdán a vizsgára egy keresztrejtvényt állítottam össze nektek, amit miután ügyesen kitöltöttetek, a függőleges sorban a vizsga eredménye jött ki, azaz, hogy átmentetek. És Timi te mondtad viccesen azt, hogy inkább áttoltak, mint átmentél, és elkezdtétek átrendezni a kérdéseket, hogy ez a szó jöjjön ki.

Akkor nevettünk ezen, de tudjátok azt hiszem, ez is egy nagyon fontos felismerés volt. Mert a növekedésben sem a mi akarásunkon, erőnkről, vagy épp ügyességünkön van a hangsúly. Nem attól függ, milyen a lexikális tudásunk. A hangsúly itt is azon, hogy Jézus ebben is átsegít, megsegít minket. Így még a növekedés is Tőle jön.

Én azt kívánom nektek, hogy járjatok ezen az úton, a Krisztusban való növekedés útján, és ne feledjétek: a hit nagy emberei is kisbabaként kezdték, akárcsak ti.