2014. 03. 09. – Böjt 1. vasárnapja (Balázs Viktória)

Dátum: 
2014. 03. 09.
Igehirdető neve: 
Balázs Viktória
Ige helye: 
Mt 17,14-22
Prédikáció:

Szeretett Testvérek!

Még el sem kezdődött a böjti időszak, már számtalan e-mailben érkezett ajánlatot kaptam különböző wellness szállodáktól, melyben böjti felfrissülésre, ilyen-olyan 3 napos méregtelenítő kúrára invitálnak. De az efféle ajánlat tevő leveleken túl is azt tapasztalom, hogy a böjt fogalma belopódzott a marketing világába. Meg vagyok győződve arról, hogy ha a böjtről tennének fel körkérdést az utca emberének, akkor jóval többet tudnának erről mondani, mint akár Pünkösdről. Persze, egy bizonyos szempontból.

Azt tapasztalom, hogy napjainkban a böjt leginkább egészségügyi programmá vált. Éppen ezért Testvérek, szögezzünk le valamit rögtön az elején! A böjt nem fogyókúra, nem tisztítókúra- vagy méregtelenítő kúra. Nem a fogadkozások ideje, és nem is az alkalmas idő egy általunk nem szeretett tulajdonságunk elhagyására. Ha csak ennyit látunk, vagy ennyit értünk meg böjt lényegéből, akkor inkább bele se kezdjünk!

Böjt nem csupán a lemondásról szól. Nem az a lényege, hogy 40 napig ne együnk húst, ne igyunk alkoholt – vagy hogy az újabb trendekből is említsek néhányat – ne együnk csokoládét, ne nézzünk tv-t, vagy ne üljünk órákig az internet előtt. Ha csupán ennyi történik a 40 napban, az olyan, mintha nem történne semmi. Mert böjtben a lemondás csak az érem egyik oldala.

Böjt igazi lényege: közelebb kerülni Istenhez. Ha ezt munkálja lemondásunk bármelyike – amiket a teljesség igénye nélkül az imént felsoroltam -, akkor jó úton járunk. Ha lemondásunk azért történik, hogy annak helyére az Istennel töltött minőségi idő kerüljön, akkor minden rendben. De ha nem, akkor nem más, mint üres formalitás, és ebben az esetben jogosan hangzik felénk Isten kritikája: „Nekem az olyan böjt tetszik…”

És hogyan lehet közelebb kerülni Istenhez? Hát imádság által. Ha böjtünk csupán a test megtisztulására koncentrál, akkor egyoldalú lesz. És mit ér a testi tisztulás, ha belül a lélekben ott marad a piszok vagy bármi zavaró, amit nem viszünk Isten elé és nem beszélünk meg Vele?

Testvérek, a Biblia a böjtről mindig az imádsággal összefüggésben beszél. Az Ószövetségben a böjt és az imádság a bűnbánat és a megtérés egyik legőszintébb formája. Jézus pedig több helyen hangsúlyozza, hogy mindkettőre szükség van a gonosz elleni harcban.

Invocavit vasárnapjának hívjuk böjt első vasárnapját, a kezdő, 91. zsoltárunk szavai nyomán: „Segítségül hív és én meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan és megdicsőítem őt..”

Látjuk Testvérek? Maga Isten is erre biztat minket. Hogy beszéljünk hozzá, hogy mondjunk el neki mindent, ami az életünkben nehéz, amitől szeretnénk szabadulni, és Ő meghallgat. Ha úgy tetszik, erre  az ígéretre megerősítés mai igénk is.

Jézus három tanítványával együtt lejön a megdicsőülés hegyéről, és amikor a sokasághoz érnek azzal szembesül, hogy tanítványai kudarcot vallottak. Egy apa vitte hozzájuk fiát és azt kérte tőlük, hogy gyógyítsák meg a gyerekét, aki súlyos betegségben szenved, de a tanítványoknak mindez nem sikerült. Jézus leplezetlen haraggal szól az övéihez és hitetleneknek nevezi őket.

Jézus számára a gyógyulás és a hit egészen szoros kapcsolatban vannak egymással. Gondoljunk bármelyik gyógyítási történetre, Jézus számára mintha nem is a betegség milyensége lenne fontos, hanem az, hogy hisz-e az, aki hozzá jön, vagy sem. A gutaütöttnek azt mondja, hogy „megbocsátattak a te bűneid”, a vérfolyásos asszonynak azt mondja, hogy „a hited megtartott téged”,  a kapernaumi századosnak pedig azt mondja, hogy „menj el, és legyen a te hited szerint”.

Mindezek alapján azt hiszem kijelenthetjük, hogy Jézus a hit erejében bízott. És a hit Jézus számára az isteni hatalom mozgósításának a képességét jelentette, aminek révén az ember olyan dolgokat képes véghezvinni, amelyek a természet rendjével összeegyeztethetetlenek. Mert hát emberileg nézve hogyan is lenne lehetséges az, hogy egy hegy egyik helyről a másikra menjen? Vagy hogyan lenne lehetséges az, hogy egy szederfa kiszakadjon a helyéről és a tengerben verjen gyökeret? Jézus mégis azt mondja, hogy ha akkora hitünk lenne, mint egy mustármag, akkor megtörténhetne mindez.

Az Ő számára a hit tehát az a hatalmas erő, ami valóra tudja váltani a lehetetlent is. Mindez persze nem azt jelenti, hogy a hit egyszerűen csak meggyőződés vagy erőteljes szuggesztió. A hit egy speciális meggyőződés, ami éppen ebből a speciális mivoltából nyeri az erejét.

Egyik alkalommal amikor Jézus és tanítványai átkeltek a tavon, nagy vihar támadt. Jézus hátul aludt a csónakban, mire tanítványai kétségbeesetten ébresztették fel azzal, hogy „Mester, Mester, itt veszünk!” Ő fölkelt, megparancsolta a hullámoknak, hogy csendesedjenek el, a víz felszíne pedig kisimult. Azután azt kérdezte tanítványaitól: „Hát hol van a hitetek?”

Aztán egy másik alkalommal, mikor Jézus a tengeren járva közeledett a tanítványokhoz, és azt mondta nekik, hogy „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek” a tanítványok nem nagyon hitték el. Bizonyításul Péter azt kérte tőle, hogy Uram, ha te vagy az, akkor mondd, hogy menjek oda hozzád. Jézus azt mondta neki, hogy „Jöjj!” Ezt követően el is indult Péter Jézus felé, de amikor kételkedni kezdett benne, akkor süllyedni is kezdett. Amikor Jézust nézte, amikor figyelmét rá szegezte, akkor képes volt arra, hogy olyat hajtson végre, ami emberileg elképzelhetetlen. Ám amikor Jézusra irányított figyelmét elvonta az erős szél és a hullámok, azonnal süllyedni kezdett.

A hit tehát Testvérek a kételkedés ellentéte és hiánya. Vagyis bizalom és bizonyosság. Általános bizalmat jelent Istenben és egyedi bizonyosságot abban, hogy a hittel kért imádság végbemegy. „Ha imádkoztok és könyörögtök valamiért, higgyétek, hogy megkapjátok, és akkor valóban teljesül kérésetek.”

Jézus számára a hit tehát olyan tulajdonságot jelentett, amelynek birtokában az ember emberfeletti erők mozgósítására lehet képes, emberfeletti dolgokat vihet véghez. Ha úgy tetszik olyan kulcs, amely a természet fölötti isteni hatalmat meg tudja nyitni. És mikor tanítványai minderre nem képesek, akkor nevezi őket kicsinyhitűnek, ahogyan felolvasott igénkben is hallhattuk.

Kemény szavak ezek. Főleg akkor, ha a tanítványokban magunkra ismerünk. Mert akár régóta, akár rövidebb ideje ismerjük Jézust, én biztos vagyok abban, hogy számtalan csodának lehettünk már tanúi. Persze a csodát nehéz megmagyarázni, mert „legfőbb ismertetőjele, hogy csodálatos” – írja Márai Füves könyvében. „Nem lehet bizonyítani, mint egy élettani tényt, nem lehet lefényképezni…, sem kiszámítani. A csoda megnyilatkozási formáit sem könnyű mindig érzékelni: nem jár mindig két lábon, nincsenek telekkönyvi, sem anyakönyvi adatai. A csoda egészen egyszerűen megnyilatkozik – s néha csak sokkal később értjük meg, mi volt a csoda, hogyan avatkozott életünkbe, s mi volt e beavatkozásban a természetfölötti és csodálatos.”

És mindennek fényében talán még fájdalmasabb a tanítványok kérdése Jézushoz: Mi miért nem tudtuk kiűzni? Fájdalmas, mert itt ismerhetünk leginkább magunkra, és ebben a kérdésben benne rejlik a mi összes tehetetlenségünk. Amikor kétségbeesetten könyörögtünk egy szerettünk gyógyulásáért, amikor férjek feleségükért, feleségek férjükért aggódva tárták fel szívüket Isten előtt. Amikor mi voltunk azok az apák vagy anyák, akik Jézus közelébe vitték gyermeküket, és mi kértünk segítségért. Vagy amikor valaki, aki fontos volt a számunkra mégis elment, pedig mi mást sem tettünk, csak éjt nappallá téve imádkoztunk, és úgy éreztük, hogy hitünk minden erejével jelen vagyunk az imádságban. Mai tanítványok mai kérdése ez: Mi miért nem tudtuk? Nekünk miért nem sikerült? A mi tehetetlenségünket is szavakba öntik a Jézust körül vevő tanítványok.

A választ nem tudom, Testvérek.

Nem tudom, hogy mitől függ az, hogy valaki meggyógyul és valaki nem. Nem tudom, hogy min múlik az – látszólag legalábbis –, hogy valakinek az imája meghallgatásra talál, másé pedig nem. És spekulációkba sem akarok bocsátkozni, és a felelősséget sem akarom erősíteni senkiben sem, ahogyan sokan teszik, és azt mondják, hogy ha nem gyógyulsz meg, akkor nem elég erős a hited. Jaj, dehogynem elég erős! Dehogynem ostromoljuk az eget minden idegszálunkat megfeszítve! Mégsem tudom, hogy min múlik, hogy valakinek az életében van gyógyulás, van szabadulás, máséban pedig nincs.

Én csak azt tudom Testvérek – és a saját magam életében is csak abba tudok kapaszkodni -, hogy Istennek számtalan ígérete van, és Ő ma is azt ígérte nekünk, hogy ha kiáltunk hozzá, Ő meghallgat, és velünk lesz a nyomorúságban. És Jézus szava is arra biztat, hogy „higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek, megkapjátok, és meg is adatik nektek, ha hittel kéritek az én nevemben.”

Testvérek, böjt első vasárnapján Jézus arra hívja fel figyelmünket, hogy imádság és böjt szorosan összekapcsolódnak. Éljük így át az előttünk álló negyven napot. Legyünk csendben Isten előtt. Figyeljünk szavára és erősödjünk meg benne. Lemondásaink ne csak fizikai egészségünket, ne csak testi felfrissülésünket szolgálják, hanem mindenek előtt lelkünkét. Azért, hogy Húsvéthoz érve átélhessük a szabadítás csodáját, és az Isten előtt való csendben talán kínzó kérdéseinkre is választ kapunk. Ámen.

Uram!

Az idei böjthöz is úgy érkeztem, hogy tele van az életem sok felesleges dologgal, hiábavalósággal, és félelemmel. Kérlek add, hogy ez a böjt valódi tisztulást hozzon számomra. Had legyen belőlem kiürítve mindaz, ami lelkemet megmérgezi, ami akaratodtól elvon. Kérlek tölts be Lelkeddel, és újítsd meg az életemet. Ámen.