2013. 06. 16. – Szentháromság utáni 3. vasárnap (Réz-Nagy Zoltán)

Dátum: 
2013. 06. 16.
Igehirdető neve: 
Réz-Nagy Zoltán
Ige helye: 
1 Kor 1,27-31
Alapige: 

27Sőt azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket: 28és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében nem előkelők, sőt lenézettek; és a semmiket, hogy semmikké tegye a valamiket; 29hogy egyetlen ember se dicsekedjék az Isten színe előtt. 30Az ő munkája az, hogy ti a Krisztus Jézusban vagytok. Őt tette nekünk Isten bölcsességgé, igazsággá, megszentelődéssé és megváltássá, 31hogy amint meg van írva: „Aki dicsekszik, az Úrral dicsekedjék.”

Prédikáció: 

Gondolom még emlékszünk a tavalyi amerikai elnökválasztásra. Mitt Romney a 2012-es amerikai elnökválasztás republikánus jelöltje volt, és mormon vallású, mely konzervativizmusát és fundamentalizmusát tekintve az iszlámmal vetekszik – a magyar média nem különösebben hangsúlyozta ki ezt, és azt sem, hogy az alelnökjelölt pedig egy ultrakonzervatív katolikus fiatalember volt: Van egy vicc erről, de ahhoz, hogy értsük, még meg kell említeni, hogy a mormonok nem fogadják el a keresztyén felekezetek keresztségét. Ha át akar valaki térni mormon hitre, meg kell keresztelkednie mormon rendtartás szerint.
Obama felhívja Mitt Romney-t:
“Helló Mitt! Van egy jó és egy rossz hírem!”
Mitt: “Mi a jó hír?”
Obama: “Úgy gondolom az ország kész elfogadni egy mormon elnököt!”
Mitt: ” Ez nagyszerű, és mi a rossz hír?”
Obama: „A megkeresztelésem a következő szombatra van előjegyezve.”

A vicc azért arra a veszélyre is akar figyelmeztetni, hogy a konzervativizmus olyan erős, hogy csak konzervatív eszméket hirdető elnöknek van esélye a győzelemre.
A mormonok szerint Isten sötét bőrrel jelölte meg azokat, akik Laman és Lemuel leszármazottjai, ők egy izraeli testvérpár voltak Mormon könyvében, akik fellázadtak Isten ellen. De ez a mormon felfogás szerint annyit jelent, hogy nem úgy voltak hívők, ahogy a mormonok szerint kell hívőnek lenni.
Hogy a sötét bőr egy stigma, hogy vannak felsőbbrendűek, hogy a legjobbak, az arisztoszoknak – ahogy görögül mondták, nekik kell uralni a világot, ez megkérdőjelezhetetlen igazsága volt az emberiségnek, hogy az arisztokrácia bírtokol földet, hatalmat, és szinte mindent.
Múltkor megnéztünk egy természetfilmet mely a főemlősökről szólt, és ebben bemutatták a japánban élő makákókat, akiknek elég kemény teleket kell átvészelniük. Élőhelyükön található egy hőforrás, ezt arra használják, hogy a nagy hidegekben bemenekülnek ide, és a 40 fok feletti vízben átmelegszenek. De egy mellékes információnak még nem voltunk birtokában, mégpedig annak, hogy nem fürödhet a meleg vízben minden makákó. Családi alapon öröklődik a jog, és vannak majomcsaládok, akiknek joguk van hozzá, mert beleszülettek egy olyan családba, melynek megvan a joga hozzá, és vannak a jogosultsággal nem rendelkező családok, és aki ilyen családba születik, az soha nem próbálhatja ki a fürdőt, és ha éppen ott fagy meg a szikla-medencétől pár lépésre, akkor sem engedik be, van erre egy hímekből álló rendőrség, akiknek az a feladata, hogy csak a jogosultakat engedjék be.
A maják hitték azt a majmokról, hogy az egy korábbi, rosszul sikerült teremtésből visszamaradt, elkorcsosult emberiség maradványa. Hát a japán makákók biztos, hogy olyanok, mint egy rossz bohózat az emberiségről.
A 15 zsoltárban áll ez: URam, ki lehet sátradnak vendége? Aki 4Megvetéssel néz az alávalókra.” Úgy is fordíthatnánk, hogy aki megveti az alantas embereket. Milyen más ez, mint amit Pál apostol ír: „azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében nem előkelők, sőt lenézettek”.
Akit megvetnek, akit lenéznek azt megszégyenítik. Történhet ez akár származása, vagy adottságai, fogyatékossága miatt, az átéli a legfájdalmasabb élményt: a szégyent. Olyan ez, mintha izzó vassal égetnék a bőrünket. Ez a szégyen, a megaláztatás. Nem lehet ellene védekezni, a sértéssel szemben mindig védtelenek vagyunk, mert vagy nem tudjuk, hogy mely ponton éri személyünket támadás, vagy tudjuk, hogy hol fog érni, de olyan erővel, indulatosan és pusztítóan tör ránk, hogy megdermedünk tőle. Szlovákiában már éltem át ezt, hogy nem vagyok kívánatos, hogy sötét indulatokat kelt az a tény, hogy egy adott etnikumhoz tartozom. Az éreztem a saját bőrömön az elutasítást, nehéz ezt az érzést leírni, de el tudom képzelni, milyen lehet az, amikor az embernek a bőrére van írva a hovatartozása. Nem kell megszólalnia ahhoz, hogy megállapítható legyen az, hogy ki és kikhez tartozik.
Ez pont olyan, mintha azt mondanánk: ez a borostyán túl zöld. Szégyellje magát a borostyán, hogy ilyen zöld. Isten bűntette meg őt, mert nem hitt eléggé benne, ezért tette ilyen sötét méregzölddé a levelét…
„Azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében nem előkelők, sőt, lenézettek.”
Pál apostol, aki ezt a mondatot közzé merte tenni, maga is sok tanulás árán tett szert erre a felismerésre. Missziós működésének egy kritikus pillanata az volt, amikor megfeneklett a kisázsiai misszió. A zsinagógák közösségeiből már vagy kitiltották, ahol lehetséges volt gyülekezetet alapítani, ott megtörtént, és ott állt az előtt a kérdés előtt, hogy el merje hagyni Kisázsiát, és át merjen menni a zsidó diaszporák által nem belakott – macedón területekre? Hiszen számára azért mégiscsak a zsinagógai közösségek, a KAHAL-ok voltak az otthonos világ. A macedónokról mindenféle rémhír terjengett, barbarizmusukról, furcsa szokásaikról, most kelljen át a tengeren, és menjen azok közé az emberek közé, akikről eddig csak megvetéssel gondolt. És akkor álmában megjelenik egy Macedón férfi, és hívja Őt. Ő pedig áthajózik filippibe, és megalapítja azt a Filippi Gyülekezetet, akikről talán a legnagyobb szeretettel beszélt az összes többihez képest.
Majd megfogalmazza ezt a mondatát:
„Azokat választja Isten, akik a világ szemében nem előkelők, sőt, lenézettek.”
Isten azokat választja – Azaz azok oldalára áll, azokat látogatja meg, azoknak ad látomást, istenélményt, elhívást, akik lenézettek, akik balgák, vagy erőtlenek: akiket senki más nem választana.
Nézzük meg jézus hogyan választott: Ő ugyanígy tett: Ő is azokat választotta, akiket senki más nem választott volna, Galileai halászokat: a galileai már eleve egy lépés hátrányban volt, a halász pedig nem számított egy sokra értékelt foglalkozásnak, sem a vámszedő.
Ez a tanítványi sereglet – a világ szemében, a többi rabbi szemében, a jeruzsálemi elit szemében nem keltett jó benyomást, és eleve minősítette a mestert.
De ez az önként vállalt lépéshátrány mégis nagyobb isteni jóváhagyással rendelkezik, mint előtte bármelyik más próbálkozás. Mert Jézus kezdeményezett, ajtót nyitott az esélytelenekre, a bolondnak tartottakra, és erőtlenekre, vagyis a betegekre és megvetettekre és azt mondta nekik – Az asztal kész, az ünnepség hamarosan elkezdődik, gyertek, Isten vár benneteket.
Azt mondta nekik : „Ha ebédet vagy vacsorát készítesz, ne a barátaidat hívd meg, ne is a testvéreidet, rokonaidat vagy gazdag szomszédaidat, nehogy viszonzásul ők is meghívjanak téged. 13Hanem ha vendégséget rendezel, szegényeket, nyomorékokat, sántákat, vakokat hívjál meg, 14és boldog leszel, mert nincs miből viszonozniuk. Te pedig viszonzásban részesülsz majd az igazak feltámadásakor.” 15Mikor pedig ezt az egyik vendég meghallotta, így szólt hozzá: „Boldog az, aki Isten országának vendége.” Ámen

oldal tetejére